Mondhatnám a sors az kegyetlen volt hozzám
mikor engem ide ki, az idegenbe sodort,
ugyanúgy mondhatnám én nyugodtan azt is
adhatott volna hozzá egy kis hízelgő modort.
Diplomáciából már régen elbuktam
őszinteségre tanított itt engem az élet,
ez azonban ma már kiment a divatból
már egy régi, divatja múlt falusi elmélet.
Azt mond, amit a másik hallani akar
különben a gödröt mindig csak magadnak ásod,
elvesz az ablaknál az a biztos helyed
és nem lesz a jövőben többé jó kilátásod.
Bevásárolni voltunk itt az üzletben
arról beszélgettünk, hogy ebédre mit is vegyünk,
doboz csirke combot, fagyasztva, vagy frissen
amikor egy kis bácsika meg állt ott mellettünk.
Rám nézett és pesti magyarral azt mondta:
– De azt tetszik tudni, hogy a fagyasztott az hideg!
– Majd napra tesszük, hogy gyorsan kiengedjen,
– vagy ha a nap már nem süt, kiengedjük meleg vízben.
– Megkérdezném látogatóban van otthonról?
– Honnan tettszik tudni, hogy én nem itt lakom?
– Egy itt élő magyar, magyarul soha sem szól
– amikor hallja, egy magyar áll a túloldalon.
Ez a rövid találkozás az üzletben
egy hosszú beszélgetést húzott ott maga után,
nem akarta hinni, hogy most körülöttünk
legalább még tíz magyar vásárol itt be kukán.
– Nézd meg itt az egymással beszélgetőket
– jobbra olaszok, balra arabok beszélgetnek,
– itt a faluban is több magyar család él
– de egymásra soha még egy pillantást sem vetnek.
Mielőtt búcsúzott, váll veregetve mondta:
– Értsd meg Wass Albert az idézettel mit akar,
– azt, hogy megjegyezd: „A magyarnak idegenben
– a legnagyobb ellensége mindig a magyar!”
– Az idézetre, egy másikkal felelek:
– Magyarnak lenni egyértelmű a magányossággal.
– ez Márai Sándor ismert idézete,
– őt sem áldotta meg az élet, mindig boldogsággal.
Még egy kicsit kérek ettől az élettől
nem akarok sokáig könyörületből élni,
ne kelljen már többet ugyan azt mondani,
és, hogy valaki nem ért meg, mindig attól félni,