tíz újjad simítja -e bársonyos álomvárost
két szemed fogadja az észlelést
két füled hallja a pici szerelmes zöngést
orrod érzi a változást, vadászkutya a hasonmás
két lábbal jársz a földön, nehogy egy tévhit félrelökjön
nem lehet, hogy hited meggyötörjön
érzed, tudod, hogy jön a változás
ismét saját szvedbe rejted a magányt
hasad a lelked, üres a képzelet, mit érzel?
ürességet, hatalmas űrt, várod, hogy ami nincs
azt majd valami kitölti, tartalommal, szeretettel
de nem tudod milyen értékrenddel
de maradt egy szív, ami "csak" a Tiéd
de lehet, hogy van valaki, aki csak azért él
hogy elcsenje azt mi fontos, ami számít, kell neki
hogy szívének hiányát épp Veled töltse ki
és van egy szíved….
sokat dobog, minden dobbanás egy várakozás
hiányodat őrzi a magány
de lesz egy, és csak egy dobbanás
mely örökre elűzi a magányt
és lelkedbe küldi az örök varázst
7 hozzászólás
Szia!
Költészettel átszőtt anatómiád csodálatos. Az utolsó három sor pedig teljesen megérintett.
Szeretettel: Rozália
Dini, nagyon jó gondolat, azt hittem tovább elemzed… tetszett.
aLéb
Egyre szebb szerelmes verseket írsz, dini. Ehhez is szívből gratulálok: Colhicum
Kedves Dini!
Nagyon érdekesen ötvözted a test látható és láthatatlan részeit, s hogy milyen szoros összefüggésben van test és lélek – nagyon éreződött a sorok között.
S a szív, mi központi szerepénél fogva írányítja a "keringést" erőt ad a léleknek..nagyon szépen dobogott a versedben. Egyfajta biztatás csengett ki a végén…
Gratulálok!:)
Colhicum véleményéhez még annyit, hogy talán nemcsak szebbek hanem szerelmesebbek is:)
Nagyon szép a szerelem, ahogy versed is.
Gratulálok dinipapa!
Üdv.: András
Kedves Dinipapa!
Se szeri, se száma azoknak, akik várják e varázst, csak egy a baj, néha nem hallják meg a nekik szóló szívdobbanást!
Nagyon szép a versed! Az egyre fokozódó érzelmi hangulata magával ragadott.
Köszönöm, hogy olvashattam!
üdv.:
hamupipő
Tényleg jó kis anatómia! 🙂 Csatlakozom az előttem szólókhoz: tetszett!