Nehezen kelek fel mostanában, a félhomály
miatt otthon hagyom a dolgaimat – tudom,
sapka sál. Anyám már nem készít tízórait,
valahogy nem is hiányzik. Megeszek egy
tavaszi muffint. A munkából kiblokkolva
szaladok a 62-es villamoshoz – elérem.
Könyvtárba megyek. A ruhásszekrény kódját
ügyetlenül felírom a noteszom végébe. Papírt
otthon hagytam, kérni meg nem szeretek,
feszengek a kéréstől. Noteszomba jegyzetelek
a kakasviadalról, a napi beosztásom alá;
az olvasóterem ismét nyugalmat ad, olvasok.
Könnyedebben, mint otthon. Egy újabb
délutánra azt éreztem, hogy egy irodalmi
kávéházban püffedek, a pilvax illata nélkül.