Tegnap Földre szállt egy angyal,
Kinek eltörött a szárnya,
Sírt, ha felnézett az égre,
Mert az- az ő hazája.
Társa nem volt. A magány,
ki rá mázsás terhet kötött,
Úgy érezte börtönben van:
Millió idegen között.
Lelkét kétely törte ketté,
Ő szabadulni akar,
De tudja, álom marad csupán,
Mert örökre itt ragadt.
Szeméből könnycsepp csordul,
Búsan, csillogón,
Hiszi, élete tán jobbra fordul,
Csak álom lesz a fájdalom
Ma ember lett az angyalból,
Már nem bántja a valóság,
S ha felnéz az égre, mosolyog,
Mert tudja:
Csak álom volt az angyalság.
6 hozzászólás
Szia, ez nagyon szép vers! Gratu!
Nagyon kedves verset írtál! Jó érzés volt mosolyogni az utolsó 3 soron…
Köszönöm az élményt, és gratulálok Neked.
Üdv: A.
Kedves Soren versed nagyon szép, gyönyörű álom. Gratulálok.
Angyali versed mosolyogva olvastam. Kedves témát választottál.
Csuda szép vers! Csak gratulálni tudok!:)
Szépen írt, hangulatos, és érdekes témájú a versed, megkapó.
Én is gratulálok!
Üdvi: d.p.