Szárnyak nélkül suhansz felém,
Nem hallom hangodat.
Néma csend, kedves mosoly,
Ide nem kellenek szavak.
Szemedből kiolvasok mindent,
Tudom mit gondolsz, tisztán értem.
Féltő, óvó ölelésed mellett,
Lelked lüktetését szívemmel érzem.
Tudod, vannak olyan emberek,
Akik azért jöttek e világra,
Hogy a határtalan szeretet,
Gyulladjon örök lángra.
Lehet, hogy másnak láthatatlan vagy.
Elsuhannak melletted, nem vesznek észre.
Nekem csillag vagy, mely fényt mutat,
A kozmosz tengerében.
S hogy miért kellesz nekem?
Mert őrangyalom nélkül, lelkem halott.
Elég, ha bajban rád gondolhatok,
Hisz nélküled nem lennék az, ami most vagyok.
8 hozzászólás
Nagyon tetszett:)
Szép versedhez gratulálok!
Üdv:Pityu
Kedves Pityu!
Köszönöm szépen, hogy nálam jártál, és olvastál.
Üdv
Jó, ha van egy ilyen angyal-barát…!
Tetszett a versed.
Kedves Irén!
Bizony, a világ egyik legnagyobb kincse az ilyen barát! Szerencsés vagyok, hogy nekem megadatott. Mindenkinek ezt kívánom!
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Mishu
Kedves Mishu,
gratulálok, nagyon szép a versed! Jó látni, hogy vannak még olyan barátságok, amelyek ilyen sorokat ihletnek 🙂
Szeretettel, Jodie
Kedves Jodie!
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Üdv: Mishu
Kedves Mishu!
Jó érzés lehet ilyen verset kapni. Kedves vers.
Ági
Kedves Ágnes!
Köszönöm, hogy olvastad soraimat. Szerencsére a címzett is örült neki. 🙂
Üdv: Mishu