tudod most nem közhelyes a remény
néhány éve mikor először toltál felém
néhány építő követ nem ismertelek
aztán megpillanthattam szárnyad és hagytad
hogy ismerhesselek
láttam négy gyémántod ahogy büszkén
mutattad őket a Napnak nem hivalkodva
csak szerényen de lássa másnak is van
ragyogása
aztán fogytál mint tóból a víz
amibe az eső öntöz életet
de azt gondolom hogy a remény most nem
közhelyes
8 hozzászólás
Szia Edit!
"néhány éve mikor először toltál felém
néhány építő követ nem ismertelek
aztán megpillanthattam szárnyad és hagytad
hogy ismerhesselek"
…egy barátság kezdete!
A közeledése sikeres lett,megtaláltad benne
azokat az értékeket,melyeket becsülsz.
"aztán fogytál mint tóból a víz
amibe az eső öntöz életet
de azt gondolom hogy a remény most nem
közhelyes"
…mi történhetett?
Úgy tünik a remény még él és minden
újra jó lesz.
Elmélkedésedre gratulálok:sailor
Nagyon szép napot!
Sailor!
Egy négygyermekes költőnő megbetegedett.
Segítséget kért egy őszinte levél kereteibe kapaszkodva.
Erről szól a vers.
Szia Edit!
Köszönöm!
Most értem!
Nagyon jól sikerült!
Szép estét:sailor
Kedves Edit!
Tudom kiről van szó. szeretnélek megkérni, hogy ad át neki az üdvözletem.
Egy közeli ismerősömnek is az a betegsége ami neki és tudom mit élhet át.
Remélem sikerül elérnie amit szeretne. Ezt szándékosan körbemagyaráztam,
de Te úgy is tudod miről és kiről van szó az pont elég!
Köszönöm Edit!
Ági
Rendben Ágnes.
Kedves Edit!
Reméljük, hogy sikerült ezzel a költeménnyel segítséget nyújtani annak akiről írtad. Én nem ismerem a hölgyet, de jobbakat kívánok neki és négy gyémántjának főként!
Üdv. Szilvi
Meglátjuk Angyalka! Mindig van remény. Ölellek