2024. december 27., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    sorsképek

    Anorexia

    Rozán EszterBy 30 hozzászólás4170 megtekintés

    Szobám sarkában áll a mérleg,
    fenyegetőn várja dagadt testemet,
    ma mutass kevesebbet, kérlek,
    hadd csillapítsam egyszer éhemet.
    Reggelim egyetlen darab alma,
    félve nyelem le, mert hizlal, tudom,
    hiába növekszik keblem halma,
    én csökkenteni szeretném, elárulom.

    Délben mindenki habzsolva ebédel,
    eltűnik egy nagy tányér tarhonya,
    én beérem egy salátalevéllel,
    nem kell nekem se hús, se kocsonya.
    Délutánra szemem hallhatóan kopog,
    a gyomorsav már a számat marja,
    szívem kegyelemfalatért dobog,
    de nem eszem, pedig előttem a tarja.

    Lássuk: mennyi vagyok. Szent ég! Harminckettő,
    hát mégiscsak megártott a rengeteg alma,
    híztam két kilót, mennyei teremtő,
    holnaptól nem lesz más, csak egy fél szál szalma.
    Azt mondják, lassan túl nagy lesz majd a ház,
    elfogyok apránként, mint a gyertyaszál,
    hozzám képest kövér bálna a csontváz,
    én így vagyok szép, lelkem békés, messze száll.

    Share.

    30 hozzászólás

    1. Bödön on

      Egyéni hangvételű, jó humorú vers! Jókat nevettem magamban a szegény "anorexiás" hölgyön, akinek a súlya a vasággyal nem több 32-nél, -mégse mer megenni egy almát! Klasszak a rímek, jó a ritmus, mulattató a felfestett kép!
      Szia: én

    10. szhemi on

      Kedves Rozália!
      Ma alig ettem egy fél disznót és még is kilencven kilót mutatott a mérleg.
      Holnap azt hiszem csak a combját, meg a karajt eszem meg, de ugye nem leszek anorexiás?
      Csak vicc. Igazán remek vers, tetszett.
      Üdv: József

    11. dpanka on

      Kedves Rozália!
      Sajnos van az ismeretségemben anorexiás és bizonyára úgy érez, ahogy azt szépen megírtad versedben. Sajnos ez betegség és azt hiszem idegi alapon működik. az ismerősöm (osztálytársam) sajnos állandó visszaeső. Pedig jómódban él és azt ehetne amit csak megkíván. Ettől függetlenül jó, hogy írtál róla. Bár az önhánytatás kimaradt. Talán jobb is.Tetszett a vers.
      Barátsággal Panka!

    13. Névtelen on

      Kedves Eszti! Ez valóban egy sulyos betegség, amit kivülállóként nem is tudok megérteni. Szánom nagyon ebben a kórban szenvedőket. A társadalmi veszélyessége azonban, szerintem eltörpűl az elhízás okozta problémákhoz képest. Ez a téma is megérne egy misét.

      Tetszett a versed! Gratulálok! Wolf.

    14. T. Pandur Judit on

      Szia Rozália!
      Egyet értek Selanne hozzászólásával, nagyon súlyos dolgot foglaltál egy könnyed versbe.
      Vajon miért van az, hogy húsz évvel ezelőtt hírét sem hallottuk az anorexiának, a bulimiának? Érdekes, akkor nem volt ilyen betegség? Mi nők sokat tehetünk azért, hogy megvédjük a lányainkat, a barátainkat, saját magunkat ettől a kollektív elmebajtól. Ne tekintsük értéknek a soványságot. Ne mondjuk senkinek azt: " de jól nézel ki, fogytál?" Ne beszéljünk örökké a fogyásról. Ne vegyünk olyan női magazinokat, amikben csont modellek mutatják be a divatot. Én pld. most szakítottam pont ezért a marie claire női magazinnal. Lássuk be, hogy miután annyi küzdelem után mi nők egyenjogúnak tartjuk magunkat a férfiakkal, a legmegalázóbb módon mondunk le a nőies megjelenésünkről, női formáinkról.

    17. Rozán Eszter on

      Kedves Panka!
      Köszönöm, hogy itt jártál. Az önhánytatásról azért nem írtam, mert az a bulimiásokra jellemző, akik mértéktelenül falnak. Az anorexiásnak nincs mit kihánynia, hiszen nem is eszik. Bár az igaz, ha úgy érzi, hogy többet evett a kelleténél, ő is hánytathatja magát.
      Szeretettel: Rozália

    19. Rozán Eszter on

      Kedves Wolf!
      Az aneroxeia már nem egy esetben halálhoz vezetett, mert a beteg nem vette magához a megfelelő mennyiségű táplálékot, ezért leállt a keringése. Az elhízás szintén komoly baj, és nagyon sok betegség okozója lehet. Talán majd erről is írok. Köszönöm, hogy itt jártál.
      Szeretettel: Rozália

    20. Rozán Eszter on

      Kedves Judit!
      Teljesen egyetértek veled. A média, a divat egyértelműen generálja az anorexiát. Ma egy kicsit teltebb nőt szinte már megvetnek. És valóban így van, ha valaki fogy pár kilót, már mindenki dicséri, hogy de jól nézel ki. Persze az sem jó, ha valaki túl kövér, de itt is, mint mindenben az arany középutat kellene megtalálni.
      Szeretettel: Rozália

    22. Finta Kata on

      Esztike! Ha igaz, nem akarok rajta humorizálni. Azért azt ajánlom, add közre versedet(pesze, név nélkül) úgy, hogy ki tudják tenni a rendelőintézetek, orvosi rendelők stb. váróiban, hogy akik ebben a betegségben szenvednek, legalább azon, hogy ezt te, ilyen humorosan tudod felfogni, nevethessenek. Ne foszd meg szenvedő társaidat ettől. Az is lehet, hogy majd fizetnek érte.
      Félre a humorral, az egész, amit írtál, egy remekmű, és gratulálok hozzá!
      Szeretettel: Kata

    25. Hamupipő on

      Kedves Rozália!
      Örömmel olvastam, hogy a vers nem rólad szól!
      Épp ezért kiváltképp gratulálok, hisz napjaink egyik legszörnyűbb, és sajnos egyre terjedőbb idegrendszeri megbetegedéséről írtál egy remek verset. Sokaknak el kéne ezt olvasni!
      Én örülök, hogy megtettem!

      Üdv.:
      hamupipő

    Leave A Reply