Antik romvers

Ez a piszkos vérgolyóbis rejtezik itten
körmödtől védve, attól összemérve
Sessylu orvul kitette jelét ide,
ránk festi fakó arccal követve meg
Földasszonya minden keservét és nemi-baját
temeti nagy feketekupac alá, heg
gyógyul, kivérzi immár elmetszett tagját
a drága,
letarolt és függetlenített test.

Piszkos vérgolyóbis rejtezik itten
az öklünkben piheg emígy meghitten
kezünktől védve, attól összemérve
forrong részben elégve, szétmetélve

Kevés mások arcában látni meg a nyomort
félve kelsz azután a magad torára
édes, fanyar az íze a más által sodort
ciginek és ha rágondolsz nővéred korára
egész boldog és fiatal tudsz lenni.
még meg tudod tenni…

Az újság persze kriminológiai tankönyv
névsor szerint haladunk mind előbbre
a dugig telt rendelőben elkönyv
-el az orvos, csak a rímre, csekk-könyvre
meg pofára megy a játék.

(antiszociális vagy, én mondom neked
de ne gyötörd magad, vagyunk így páran)
figyelj:
a multi-ulti-boltocskában hagyod a fejed
mert tökhülye vagy a divatszakmában
és a kiszolgáló nyulacska hangfrekvenciája
baritonból kirobbanó egzisztenciája
hűha – gyilkos egy szólam tud lenni.

Elfeledtem, hiába.
Nem jön se Phoebus, se Zephir, se Diana
ajkamra, csak ez a metropoliszi olcsó szenny
meg az összes, neonfényes párolgása
érzéki hajlatainak, tömérdek utcájának
felkorbácsolt háborgása.
(Bízzuk a sorsra,
remélem azért eltűnnek ezek a csábító
amfetamin tócsácskák
mielőtt bekrepálnék Szófia édes csókját akarom
érezni arcomon
amíg bírom)