Molyok molyolnak a szekrényben,
dolgoznak serényen,
molylepkék rágnak
régi ruhákat,
s a szú a fában perceg,
mint egy rekedt herceg.
A faragás poros,
ragadj kendőt, okos!
Töröld át az antik fotelt,
mint szobalány drága hotelt,
hadd ragyogjon a régi lakk,
legyen tiszta az ősi lak!
A fapadlót pasztázd szépen,
frissen kend fel, ahogy régen
feltangózta anyád, s nagyid,
rámegy majd egy egész nap itt,
de megéri a sok-sok munkát,
csillog-villog majd a szobád…
Jöhet még a díszes csillár,
jó fél nap is lehet immár
annak portalanítása,
véget is ér nagy sokára.
De világos lesz a szoba,
ha ragyog a csillár-csoda,
minden tiszta, minden fénylik,
talán vendég leszek én itt?