Wenn dein Blick unklar ist
Der Nebel senkt sich langsam,
in die Abenddämmerung
verschwinden die Bilder,
aber nein, das ist nicht der Nebel:
Das sind die Tränen
die meine Augen benebeln.
Jeden Abend zu dieser Zeit,
bin ich in Gedanken versunken
bleibe zu Hause und warte,
aber nein, Sie ist nicht gekommen:
Und wieder sind meine Augen
in traurigen Tränen verschwommen.
Ich stehe draussen im Dunkeln,
und mache mich bereit
die Mannschaft wartet schon,
aber nein, heute bleibe ich in Hausen:
Du kannst kein Sieger werden
wenn aus den Augen die Tränen laufen.
Ich bin der ewige Verlierer,
manchmal wünschte mir
mein Schicksal wäre zu Ende,
aber nein, das darf ich mir nicht machen:
Und mit den Fäusten wische ich mir
die Tränen aus den Augen.
Ich stehe da, und alle schauen zu,
die Hände zittern, und
die Augen von Tränen glänzen,
nein, heute Weine ich nicht:
Die Augen glänzen deshalb
weil ich so glücklich bin.
Ich stehe Abendlicht,
bin nicht mehr in Gedanken versunken,
ich stehe nur da, aber warte nicht länger,
heute, heute werde ich es machen:
Zu meiner Enkelin gehen
und Sie in meine Arme schliessen.
_________________________________
Ködfátyol szememen
A köd lassan alászáll,
s az esthomályba tűnnek
a képek mind köröttem.
De nem, ez nem köd persze:
csupán a könnyek vonnak
ködfátylat a szememre.
Esténként ilyen tájban
magamban elmerengek,
s itthon maradva várom…
De nem, ő nem jön mégsem:
És szemem újra úszik
a könnyek sós vizében.
Kinn állok a sötétben,
készen az indulásra,
a csapat már vár engem.
De nem, maradok itthon:
úgysem lehetsz te győztes,
ha könnyed ömlik folyton.
Vagyok az örök vesztes,
már azt kívántam néha,
a sorsom érjen véget.
De nem, tilos ezt tennem:
s az ökleimmel törlöm
a könnyeket szememben.
Állok, mindenki rám néz,
a kezeim remegnek,
és örömkönnyek hullnak.
Nem, nem, ma én nem sírok:
mert boldog vagyok végre,
a szemem azért csillog.
Leszáll reám az este,
állok, de nem merengek,
és nem várok már többé.
Igen, meg fogom tenni:
ma elmegyek hozzájuk,
unokám megölelni…
___________________________
1 hozzászólás
Kedves Dávid!
Furcsa érzés olvasni az embernek a saját versét más összeállitásban, de ugyanakkor boldogít az a tudat, hogy látod, talán nem is olyan rossz, ha egy idegen, téged sohsem látott ember, magára veszi a fáradalmat, a vers átdolgozására. De egyben egy rossz érzés is elfog, magadat magyarnak vallod, és még sem tudsz rendessen magyarul.
Köszönök mindent, és
üdv Tóni