A csend bölcs mélységeit hallgatom…
oly jó lenne most hangod hallanom.
Mesélhetnél, milyen volt a világ,
gyerekként hogyan vészelted át,
öt testvérrel, a háború borzalmát…
Mesélnél, hogy ismerted meg apát,
milyen volt rajta a borbélykabát*,
láttad-e, mint vágja mások haját?
Anya mondd, mindig jó volt hozzád?
Oly szép vagy az esküvői fotón,
egy gavallérral az oldaladon.
Elmondanád, milyen volt életed,
amikor még nélkülem élhetted?
Mesélj Anya, mesélj nekem sokat…
mindig féltél, elmegy a gyorsvonat.
Mesédet mily boldogan hallgatnám,
ha az idő kerekét visszaforgathatnám.
Mondd el Anya, jó gyereked voltam,
vagy neked sok bánatot okoztam?…
Hideg kő takar el előlem zordan…
… most is kedvenc virágodat hoztam!…
12 hozzászólás
Gyönyörű megemlékezés drága dám !
Szeretettel ölellek: Zsu
Köszönöm szépen, drága Zsu!
Ölelésem
Ida
Drága Ida !
Az anyák napi szívhezszóló emlékező versedhez szeretettel gratulálok,Zsófi
Köszönöm szépen, drága Zsófi!
Örömmel láttalak.
Szeretettel
Ida
Csodaszép, megható az emlékezésed drága Ida!
Szeretettel olvastam: Ica
Köszönöm kedves szavaid, drága Ica!
Mindig örömmel tölt el látogatásod.
Szeretettel
Ida
Nagyon szépen közelítetted meg az anyai szeretetet, a megemlékezést.
Csakugyan sokat lehetne tőlük kérdezni. Mesélhetnének napestig.
Sajnos már nem teszik, nem tehetik, de a kedvenc virágot megérdemlik. Szeretettel gratulálok. István
Köszönöm szépen, István.
Sajnos, soha nem volt elég időnk, hogy meghallgassuk őket. Mindig rohantunk…
Most már késő. Mi mesélhetünk, de a kő nem válaszol…
Szeretettel
Ida
Szívből jövő, szép anyák napi versedhez gratulálok drága Ida!
Sok szeretettel: Matild
Szívből köszönöm, drága Matild!
Örömmel láttalak.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Bensőségesen szól a kérés: mesélj… Sajnos, az édesanyák csak addig mesélnek, amíg élnek! S hányszor jut eszünkbe, ezt vagy azt miért nem kérdeztük meg tőle? Mert ha kérdeztük, mindig válaszolt. Sok részletet nem hallottunk tőle, mert amíg élt, nem tudhatjuk, ha már nem lesz, soha többé nem fogja elmondani, amire még jó lenne emlékezni.
Szép emlékezés Édesanyádról,
szeretettel olvastam: Kata
Drága Kata!
Valójában, ez a vers egy kicsit önvád. Gyerekként talán nem értettünk meg mindent, vagy azért nem mesélték, mert nem érthettük, később viszont, nem volt elég időnk arra, hogy végig hallgassuk őket, mindig rohantunk…
Köszönöm szépen, hogy itt jártál, olvastál.
Szeretettel
Ida