Anyák napja

Kicsiny csöppség, még beszélni sem képes,
mégis látod, és érzed: szeret téged.
ahogy fölé hajolsz, vagy felemeled,
nem csak a szája, a szeme is nevet.

Később szívet, vagy házat rajzol neked,
letépett virág fejét nyújtja feléd.
Azon veszekednek a kis gyerekek.
hogy melyikük édesanyja a legszebb.

Kamaszként már nehezebb a köszöntés,
elmúlt rég az „anya lesz a feleség.”
A szomszéd kislány tetszik, ki sokkal szebb,
a lányoknak is a fiuk tetszenek.

Mikor a gyermek felnő és szülő lesz,
felidéződnek a sok szép emlékek.
Előkerülnek kedves és szép versek,
virág mellé köszöntésül majd jó lesz.

Azután, hogy telnek-múlnak az évek,
édesanya is egyre idősebb lesz,
többé nem nyújthat ő segítő kezet,
akkor éreztesd, mennyire szereted!

Ma ne legyen fontos senki és semmi,
csak az egyetlen, drága édesanyád!
Gyermeki szeretettel öleljed át!
Simogasd fáradt kezét, ráncos arcát!

Mert többé nem kell már vers, szív, vagy virág,
szíve minden melegével téged vár.
Nevessen a szemed, úgy, mint egykor rég!
Érezze, hogy kell ő valakinek még!