Anyák Napja, mailben

Melléklet csatolva. Ne virág legyen.

Túljutottunk már minden virághegyen.

Kapott eleget, szerintem túl sokat.

Válasz úgyse jön, mert ő mailt nem fogad,

s a telefonja sosincs bekapcsolva,

pedig van neki…mintha nem is volna.

Elmondjam neki, olykor hogy haragszom,

mert ránk se néz a szőke angyal-asszony,

s kilenc éve olyan, mintha anyám se lenne?

Hogyan lássam így önmagamat benne?

Tudd meg, hogy haragszom! Azért, mert nem vagy itt,

Te Legjobb Anya! Minden felnagyít,

az is, hogy tudom: olyan jó nem vagyok,

s nem is leszek, mint Te. Néha felragyog

bennem valami jó és tündérien

fehér, kedves, az se én vagyok. Igen,

csak a génjeid. Amelyeket belém

oltottál, de az összes Te vagy, s nem én,

önmagam. Kellenél, hogy elszalasszon

valaki a józansághoz…haragszom

Rád. Mert Te nem hallgatsz meg. Fáj, s nem csak ez:

Az Anyák Napja egy újraírt lemez

tíz éve. Virággal, s észre sem veszed…

Most nem lesz virág! Haragszom! S ha leszed

kezem öntudatlan mégis egy szálat,

megállok. Elsírom magam. Megszárad

a rózsa a kezemben. Ennyire nem

hittem, hogy fájni lehet. Elszínezem

az összes haragot magamban. Hidat

szeretnék keresni. Talán a hit ad

valami átívelést oda Hozzád,

ahol most lehetsz…de nem tudom. Most szállt

el a harag. Mert Te sem akartad

így, hogy elhagyj. Önző vagyok, s ma rajtad

töltöttem ki, mert a virágok fájnak,

mások vázát vesznek a rózsaszálnak,

én meg küldök mailt. Ahelyett, hogy menjek:

"Anya kukac másvilág pont Mennyek"