Indulnék hozzád anyukám,
egy örömteli nap után,
mégsem megyek, mégsem megyek…
Talán ha bánat szállna meg,
vigasztalhatnál engemet,
de nem lehet, de nem lehet…
Szívemben mindig megmarad,
a két legfontosabb szavad
"fiam vigyázz, fiam vigyázz…!"
Te lent pihensz egy hant alatt,
körötted rideg földfalak.
egy más világ, egy más világ…
S ha gondolatban szólok én,
hallod a mennyek küszöbén,
ezt én tudom, ezt én tudom…
Tőled kaptam az életet,
köszöntelek hát tégedet,
a gyermeked, a gyermeked….
Én itt vagyok s tudom te ott,
de a vágy világa összehoz,
olykor veled, olykor veled…
Ha szeretünk nincs akadály,
nézd itt dalol egy kismadár,
csak minekünk, csak minekünk…
Anyám, ilyen a nagy világ,
sírodon kinyílt száz virág,
úgy illatoz, úgy illatoz…
És minden illat egy emlék,
melletted boldog lehetnék
túl álmokon, túl álmokon…
6 hozzászólás
Gratulálok szép anyáknapi versedhez! Szép emlékezés!
Barátsággal Panka!
Nagyon szép, megható vers! Gratulálok!
Üdv.: Hópihe
Kedves "Alberth"!
Tetszik a verse. Nagyon.
A.í.: Faddi Tamás
Olyan érzésem támadt versed olvasása közben, mintha valóban Édesanyáddal együtt lennétek. A kettőzés mintha két embert jelenítene meg, vagy visszhangozna.
Jó vers. Gratulálok!
Szeretettel: Adrienn
Szép vers, megható.
Szeretettel: Eszti
Kedves Albert!
Meleg szívre valló alkotás e korabeli szép vers Anyák napjára. Érdekes szakaszok a duplázó utolsó sorokkal. Olyan választékosan tudod megformálni is a verseidet.
Szeretettel olvastam: Kata