Valami szebb ma,
valami más,
májusi ima
szent lángolás.
Első vasárnap,
csodás e nap,
egy fáradt szempár
megsimogat.
Hófehér haja
befont sugár,
fénye vigyázón
árad reám.
Valami mást is,
hallok, lehet…
hangjában zúgó
nagy vizeket.
Tavaszi szellő
lehelete,
pedig már ráncos,
remeg keze.
Mégis szememben
oly szép anyám,
mint mikor hévvel
lángol a nyár.
Valami elmúlt,
valami nem,
jó anyám karján
nyugszik szívem.
Bágyadt szeméből
árad a fény.
amelyben gyermek,
maradtam én.
Feltámad elmúlt
gyermekkorom,
s ő ma a napja,
úgy gondolom…
Valami szebb ma,
valami más,
májusi ima
szent lángolás.
6 hozzászólás
Gratulálok gyönyörű versedhez! (Elmorzsolok egy könnycseppet!)
Szeretettel olvastam: Zuzmara
Kedves Zuzmara!
Anyák napjára lehet írni többféle verset, szép a gyermek-anya viszonyt ábrázoló, a megemlékezés jellegű és a köszöntő. Most egy ima, egy meditáció, egy merengés, amit meg akartam örökíteni, olyan szívből jövőt…
Hát ilyen lett. Örülök, hogy jártál nálam és figyelmesen olvastál… 🙂
Szeretettel: Alberth
Kedves Alberth!
Szép gondolatok édesanyádról. Meghitt, tisztelettel teli, szeretetteljes.
Jól esett olvasni!
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Az anya, mindig anya marad az embernek -, felnőtten is, korosan is gyermekek vagyunk. Még akkor is, ha édesanyánk már nagyi, vagy dédi korú lesz…
Erről szól a vers. Bizonyára te is hasonlóan érzel édesanyád iránt… 🙂
Köszönöm, hogy olvastad versemet! Üdv.: Alberth
Nagyon szép lett, gratulálok!
Köszönöm, kedves Irén!
Üdv.: Alberth