Barna szeme vidáman csillan,
Haján néhány ezüst szál villan.
Mosolyát mindig bőkezűn osztja,
Szavának melegét szívembe ontja.
Szemünkben állandó örökmozgó,
Köröttünk folytonost pergő-forgó,
Két keze sohasem lustálkodik,
A jövőn, miértünk munkálkodik.
Járása, fürge-gyors lépései,
Az ember, tündérnek képzelheti.
Munkája nyomán a gond elszáll,
Ő meg nem áll! Rá új munka vár.
Fáradtnak, betegnek, ritkán látom,
Ilyenkor, inkább csak jó barátom.
Ő pihen, én ülök, beszélgetünk…
Jó Anyám, Te vagy a minden nekünk!
1994
3 hozzászólás
Szia! Kicsit didaktikusnak érzem, de nagyon szép. Főleg a vége tetszik. Üdv, Poppy
Kedves Scherika nagyon szép versedhez gratulálok.
Bizony nagyon fontosak a számunkra. Akkor tudjuk meg igazán amikor már nem lehetnek velünk.
Kedves Scherike!Nagyon szép szívhez szóló verset írtál édesanyádhoz. Remélem örült neki. Mert anya csak egy van, és nagyon szeressük őket . Gratulálok szép versedhez.Üdv. Alexa