Egy imát suttogott a szél,
a hideg márványon
fény-könnyek pattogtak,
fel villant arca is
csukott szememen át,
s a végtelen csendet hallgattam.
Az égig suttogtam hiányodat,
bár kiáltani lett volna kedvem,
ugye nem haragszol rám,
ha ellened bármi rosszat tettem.
Most itt térdelek,
s arcom kezembe temetem,
könnyem kifolyik ujjaim közül,
megszorult szívből cseng a szó,
hogy szeretem.
Kérdések tobzódnak bennem.
Csillag lettél? Vagy angyal?
Vagy apró fénybogár
a Nap sugarában?
Talán szellő kavarta fodor,
a tó tükör-mosolyában.
De miért is kérdezném, mi lettél,
hisz nekem, a minden maradtál.
11 hozzászólás
Kedves harcsa!
Szívszorító, megható és gyönyörű gondolatok…
Szeretettel olvastam: Tünde
Szia harcsa!
Ez a vers egyszerűen gyönyörű, attól a szeretettől(is)ami árad belőle.
Szeretettel olvastalak:Viki
Kedves harcsa, megindítóan fogalmaztad meg édesanyád iránt érzett soha el nem múló szeretetedet.
Szeretettel gratulálok: Noémi
Kedves Harcsa!
Sok anyához írt verset olvastam, ez itt egy gyöngyszem. Mély és megható vers, mely tükrözi, hogy mennyire szeretted, és mennyire hiányzik neked.
szeretettel-panka
Olyan nagyon szép…
Marietta
"Egy imát suttogott a szél…" – én is hallottam…
Fájdalmasan szép vers. Könnyeket csaltál a szemembe, harcsa.
"Talán szellő kavarta fodor,
a tó tükör-mosolyában." – ez a kép, gondolat is nagyon megfogott…
Szeretettel
Ida
Kedves harcsa!
Egyezek amit Panka írt!
Egy gyöngyszem!
Üdv:sailor
kedves Harcsa
Egyre jobbak a verseid.Gratulálok.
Szeretettel.Ágnes
Kedves harcsa!
Meghatóan gyönyörűséges versedhez szívből gratulálok: oroszlán
Drága harcsa !
Nem sok mindent tudok most írni… picit könnyes lett a szemem…
Szeretettel gratulálok : Zsu
Kedves Tünde, Viki, Noémi, Panka, Marietta, Ida, Sailor, Ágnes, Oroszlán, Susanne!
Mindenkinek nagyon köszönöm a kedves szavait, Igazán nagyon örültem nektek.
Szeretettel: harcsa