Fehér Nyír
Hajamban a hajnal illatát,
szememben a nap sugarát
behoztam néked.
Világomban a világ vagy
s amikor hozzám ér kezed, szavad,
ringat, véd a Wigwam fészek.
Minden vagyok, lehetek melletted,
a Nagy Teremtő él bennem, és benned,
övéi vagyunk, mint a vadon,
virágok kacagnak a réten
és mindenütt a földön, s az égen
élő élet hallgatja a dalom.
Velem, hozzád simul a hajnal,
ébreszt az élet millió dallal
és képeket fest ősi dalban egy kéz.
Szemem tükrében látod magad,
bennem már mindent véd az akarat,
mert testemben, lelkemben élsz…
Tedd szívemre a kezed,
benne őrzöm a szívedet,
álmaim küldtek jeleket,
hogy ide születsz majd nekem
és végre testemben, véremben
őrzöm az ismeretlent,
ott hordom a véredet,
az ajándékunkat neked.
2 hozzászólás
Szia Inda! 🙂
Gyönyörű ez a vers, minden szempontból. Tele kedvességgel, megnyugvással, szeretettel. Nagyon átjönnek belőle az anyai érzések és az Ajándék várásának, születésének öröme.
Köszönöm, hogy olvashattam. Élmény volt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Élőben ilyennek, s a csodának részese lenni, igazi önzetlen öröm. Annyit még, hogy az észak-amerikai indiánok, a még meg nem született gyermeket, születéséig "Ismeretlen arcúnak " nevezik.
Köszönöm kedves véleményed e versről.
Szeretettel, Inda.