Régen volt ha hívtam őt
Emlék nem visz már oda,
Szemrehányást nem teszek
Mert sorsom íly mostoha.
Apró gyermek voltam még
Előttem ezer csoda,
Később döbbentem csak rá
Miért voltam ostoba.
Mindig hittem visszajössz
Évekig vártam nagyon,
Nem mondhattam senkinek
De csak nőtt a fájdalom.
Hiába hagytak élni
Könnyeim között remélni,
Nem mondták az égiek
Benn az űrt ki tölti meg.
Hajam lassan őszbe hull
Életem is megfakul,
Már nem ejtek könnyeket
Kérdéseket sem teszek,
Ráncaimat elhagyom
Megszűnik a fájdalom.
7 hozzászólás
A szülő elvesztése miatti fájdalom soha nem szűnik meg, akkor sem, ha kérdéseket már nem teszünk fel. Szép a versed. Gratulálok: Colhicum
Ma már olvastam egy verset, mely az anya haláláról szólt. Akkor azt írtam hozzá, hogy remélem én még egy ideig nem hallom meg a halálhírt. Most is ezt kell írnom. Igazából el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet elveszteni egy szülőt. Szép vers.
Köszönöm a vélményeteket. Sziasztok Samu
Drága Samu
Csatlakozom az előttem szolókhoz.Ha az Édesanyámat elveszteném, tán túl sem élném.A nagymami halálát sem dolgoztam fel még.Gyönyörű a versed, mint mindegyik.Tiszta, őszinte érzelmek.
Nekem is meghalt az apám, de nem adatott meg, hogy ilyen verset írhassak róla.Nem hagyott nekem jó emlékekeket, csak fájdalmat,Nekem, a hugomnak, és az Édesanyámnak.Nem volt jó apa, sem jó férj, sem jó ember. Őt elvette tőlünk az ital, és halála előtt évekig, a szesz volt a társa.Őt választotta.
Ölellek nagy szeretettel:Kriszti
Nagyon szép emléket állítottál édesapádnak.
"Üvöltenék, ha hallaná! – hiába nincs visszaút,
Fájdalmamat mi oltaná? – sírok csak… nincs más kiút."
Kegyetlen érzés elveszíteni szüleinket, akár gyermekek
voltunk, akár felnőttek.
Örülök, hogy olvastalak.
Kedves Krisztina! Elnézést ,hogy ilyen későn válaszolok köszönöm őszinte soraidat.Sajnos gyakran csak a fájó emlékeket tudjuk megosztani egymással.
Szia Samu
Kedves Zsike! Megtisztelsz ,hogy elolvastad és véleményt alkottál róla.
Köszönöm az idézetet is. Üdv Samu