fásult vágyakkal sóvárgóm
egy meghitt mosolyért,
őszinte hű szóért.
Messzire mélázó tekintetem
számon kéri tőlem
elherdált időmet.
Tovatűnt múltam úttalan célját
soha ki nem tapinthatom,
már csak gonosz álomvilágom
fürkészi céltalan ifjúságom.
Néha makrancos vágyam
felbukkanó gondolatfüzérét,
sápadt közönnyel agonizáló
lidércfényként láthatom.
4 hozzászólás
Kedves Johnnyboy!
Jól megszerkesztett versnek gondolom. Az apátia és az agozináló szavak a versedben
nagyon jól kiemelik a versed " mondanivalóját"
Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, hogy olvastad és tetszett a versem.Jól analizáltad, mert a két véglet, az empátia és az agonia benne van. (És a depresszió, amiből most kigyógyítottál.) Külön köszönöm a maximális pontozásodat.
Üdvözlettel:
Johnny
Kedves Johnnyboy!
Ha segítettem nekem öröm. Nincs mit köszönnöd. Egy kicsit feldobtad a napomat.
Ezt én köszönöm.
Üdvözlettel: Ági
Kedves Ági!
A baráti, konstruktív kritikáddal sokat segítettél. Örülnék, ha majd a javítások után imét használnád az orvosi szikét.
Üdvözlettel:
Johnny