Tavasz van.
Lassan eszmélni kezdünk,
Anyanyelvünk szép szavával,
Reményes, új dalával
Szárnya kelnek
Víg gondolataim.
Újra zeng a világ.
Víg pacsirták énekelnek,
Hangjaik ma táncra kelnek,
S elűzik a zúzmarás telet.
Ébredezik a világ.
A hályogos szemvilág hunyorogva nézi,
Mint becézi a tavasz a boldogságot,
Mikor a virágok elborítják a világot,
Mikor új élet fakad,
Mikor a tél jege végre beszakad,
S friss patakok vize szalad
Végtelen óceánok felé.
Április van.
S minduntalan tavasz,
Aranyos, kékes, kertes, bő tavasz,
A hajnal kibomlik az ég alól.
S ha a cseresznyefák kifakadnak,
Talán lesznek, talán akadnak,
Kik megértik e játékot,
– metaforás ajándékot –
Mellyel a Névtelen
Kedveskedett nekünk.
2 hozzászólás
Bárcsak már itt tartanánk! De jön most még a fagyos hideg tél…sok hóval, síeléssel? Aztán jöjjön új március, pardon, április, és viruljunk ki újra!
Szia Gergő! Még mindig nagyon tetszik ez a versed, s most újra aktuális: április van! Üdv: én