Szótlanul
hull a magány
szerteszét, feledvén
csendet és reményt pírján
az alkonynak, mikor álommá
törpül az ég.
S az éjben csóktalan jussát
keresi a lét akaratlan vágyai
között, s a holnap érdemét
érdemtelenül perceknek
iránya szabja meg.
Az avartalan időben hol áll
a múlt meredélyén a
valóság, ott zengenek léptei
a csendnek hol kallódik
idegenül a vétlenség,
s honán századévek
hallgatnak soha meg nem
írt verset, álmodván
rímeit a valónak
valótlanul.
2 hozzászólás
Remek!
"s a holnap érdemét érdemtelenül perceknek iránya szabja meg"
Találó.
Üdv.: Á.E.
Kedves Emil!
Köszönöm szépen értő olvasásod!
Üdvözlettel köszönve mindent: Zoli