A bolond felöltözik, felveszi sapkáját,
Arcára borúból, mosolyt varázsol át.
Április elejti szemüvegét.
S nem tudja, mi következzék.
Viccet mond a bolond, de belül bús,
Nevet, aki hallja, reng minden hús.
Hó esik, szél fúj, zivatar,
Április, nem tudja, mit is akar.
Megalázza magát a bolond, ettől lesz neki még több gond,
Elfelejti baját, mind ki vele játszik, ráront.
Sötétből világos lesz,
A szemet megtalálni ideje lesz!
A bolond éjt-nappallá téve csörög, az álmosságtól már hörög,
Bort vedel, lakomázik, ki igazán vigad, s pörög.
Május jön a jól látó,
Szemet talált, „megváltó”.
A bolond leveti sapkáját, elkezdi aludni éves álmát.
Ború száll minden házra újra, s ver mindenki lármát.
Meglett a szemüveg odaát,
A tavasz eljött, az idő nem vált át.