Lágyan elomló langy fuvallat,
selyme megérint, szárnya befon,
dús, üde tisztás zöld-öle ringat,
óarany zúdul künn a napon.
Csobbanó víznek dallama dong,
kékje, ha árad bennem rezdül,
enyhet adóan sóhaja zsong,
s a csend örökében messze vetül.
Esteli órák fázva köszönnek,
árnyakat ásítva vén falakon,
pilledő rétnek színei szöknek,
álmokat bontva fény-utakon.
6 hozzászólás
Szia!
A tavasz valóban ilyen .Talán az összes jelzőt felhesználtad versedben.Szép! "Csobbanó víznek dallama dong," Nagyon szép!
"
Szeretettel üdv:hova
Minden sorod hosszú, hangsúlyos szótaggal kezdődik, kivéve a második versszak utolsó sorát. Ez a ritmusváltás zavar. Helyedben elhagynám a „s a” sorkezdetet.
Egyébként nagyon tetszik és gratulálok. a.
Kedves Hova,
köszönöm!:)
Kedves Antonius,
igen,igazad van, de akkor a szótagszám nem stimmelne. Még gondolkozom ,milyen szóval lehetne "kiváltani".
Barátsággal: Nóri
Nem adok igazat. Kilencig még el tudok számolni, hé! Így lenne a második vsz. minden sora kilences szótagszámú. De, ha sérülne a szótagszám képlet, az sem volna tragédia.
Az első vsz. harmadik sora is kilóg a kilencesek közül a tízes szótagszámával és a harmadik vsz. utolsó sora is kilóg a három tízes szótagszámú sor után a kilences szótagszámával.
De persze Te tudod…
Üdv. a.
Kedves Nóra!
Nekem tetszett a versed.
Remek a ritmusa, szépek a képeid.
De, Antalnak is igaza van.
Üdv: József
Kedves Antonius,
hoppá! Akkor én nem tudok számolni…:( Igaz, régen írtam már…:)
Kedves József,
örülök, hogy szerény zöngeményem elnyerte tetszésedet!:)
Üdv: Nóri