noha megszüri őt ez a parti fasor.
Tűzszivü nőm az ölembe hever,
vele szunnyad a városom,
Aquincum.
Éjjeli csillagok égi tetőn
közelembe kerülnek a mézizü bortól.
Érzem a vért, mi erembe hevül,
nosza szőjed az álmodat
Aquincum!
Kőfalad alszik az esti hüvösben,
fárad a végtelen emberi bűntől.
Pénznek a temploma, orgia otthona…
Nem menekülsz soha
Aquincum.
Várod a lényt, aki ontja reményt,
vele halnak az emberek ördögi harcban.
Nézz a Dunára, a földi tükörre;
csakis te maradsz örök,
Aquincum!
Eljön a vég, vele vész az a Róma,
mi messzire űzte az ősi vadont.
Koldusok ékszere, Északi Dél szele,
vérbe vegyülsz, tudom,
Aquincum.
Por betakarja a bölcs-öreg orcád,
ássa a sírodat isteni kéz.
Azt hiszed elmenekülsz anyaföldbe,
de mégse pihen köved,
Aquincum.
Harci paták kopogása az álmod,
a hátadon érzed a durva csatát.
Új korok éneke nem veszi szájra
a szép neved. Így rohad
Aquincum.
Hallod? A sorsodat énekelem,
de ne hidd, hogy a rőtszinü bor dala ez.
Értem az égi jelet, miszerint
ma homok betemet bizony,
Aquincum.
Eljön a korszak, az Isten Idő,
mikor emberi lét kerül emberi testbe.
Újra ragyog falad eszmei fényben.
Büszke leszel, tudom
Aquincum.
Addig is én finoman, melegen
pedig átölelem csodaszép szeretőm.
Ringatom, édesen álmodozunk,
…ne figyelj ide vénszemü
Aquincum.
2 hozzászólás
Ez szép volt, gratulálok.
Aquincum, mennyivel szebben hangzik így, mint Budapest. Igen, van egy varázsa az biztos. Az ország szíve volt és az még most is.
Grat. Delory