Arad árkában szellemek járnak,
Nem tud pihenni a hősi-halott;
Hősök hazája igába törve,
Szabad fiai szomorú rabok.
Itt-ott pereg már a hervadt levél,
Október szele rázza az avart;
Szilárdan állnak az ősi kövek;
A múlt biztatja a csüggedt magyart
Alkonyi órán, ha égre tekint,
Biztatja a menny fénylő tábora:
Valaha régen tizenhárom új
Ragyogó csillag került fel oda,
A rab rögök közt úgy zúg a Maros,
Piszkos tajtékot túr habzó vize;
Magyar bánatot sodor a hullám,
Magyar könnyektől sós annak íze.
De mint eléri az ős várfalat,
Rohanó vize lassan elsimul,
Szelíden suhan el Szeged felé,
Mikor a csillag odafent kigyúl.
Sima tükrével visszatükrözi,
Hősök csillaga mélyében ragyog.
A múlt kötelez: – feltámad a hely,
Voltak és lesznek mindig itt nagyok.
Vértanúk sírja bizonyság arra,
Nem lesz sokáig rabságban, Arad
Glóriás hősök virágos sírja
Mindig, örökre, a miénk marad.
20 hozzászólás
Kedves Kata!
Amikor elkezdtem olvasni a verset, éreztem, hogy egy másik lélek szólal meg benne… azt is éreztem, hogy közel áll hozzád, csak a megfejtést nem tudtam. Aztán láttam a megjegyzésben, hogy édesapád írta… Igazi ünnepi vers; a ritmusa is magával ragadott és a mondanivalója is nagyon tiszta, érthető.
Nagyon jó, hogy feltetted… bár az édesapádnak már nem tudom elmondani, talán valahol érzi, érti, hogy tisztelem ezért a versért… Neked pedig köszönöm, hogy lehetővé tetted, hogy olvashassam!
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Három a magyar igazság. Harmadszor írom a válaszomat a leadott véleményedre. Először nem tudtam lezárni a gépet, s mire visszajött, elszálltak a mondataim. Aztán amikor újra beléptem, újra írtam, s akkor is leállt minden…
Éppen azon törtem a fejem, hogy valamilyen verset írjak november 6. tiszteletére, amikor eszembe juttak apukám gyönyörű versei, s az egyetlen megmaradt, már rongyossá olvasott kötetében megtaláltam erre a napra egy megfelelő versét. Ezért tettem föl. Köszönöm, Mónika a kedves reagálásodat apukám versére. Ő a verstan szerint írta a szebbnél-szebb verseit. Mindig csodáltam érte, sajnos ezt nem örököltem tőle, csak az optimizmusát, ami nagyon sokat jelent számomra. Igazi hazafi volt, s talán ezért, 20 évig, a két világháború között be se engedték Erdélybe, édesenyját látogatni.
Örülök, elnyerte a tetszésedet, tudod, hogy számomra sokat jelent a véleményed.
Szeretettel: Kata
Annyira jó, hogy elhoztad ezt a verset ide!
Gyönyörűszép…és azt hiszem, az emberben néha még olyan érzelmek is ébrednek, hogy büszkébbek arra, ha a Szeretteink alkotásait hozhatjuk, és olvassák, tetszik nekik.
Édesapádnak sok mindent lehet köszönni.
Ezt a verset, és a nagyszerű, örökifjú Lányát.
Szeretettel: Andrea
Kedves Andrea!
Jól látod, mert én édesapám verseire mindig büszke voltam. Sok szép vers van az egyetlen megmaradt kötetében, s nagyon sokat megtanultam belőle. Én is sokat köszönhetek neki, szüleimtől tanultam meg a könyvek, az olvasás szeretetét is. Köszönöm a kedves szavaidat, s örülök, hogy a vers elnyerte a tetszésedet.
Mindig szeretettel várlak: Kata
Ez a vers gyönyörű és igaz magyarságra utal!
Szeretettel gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Valóban, apám igaz magyar volt, ráadásul székely, aki haza se mehetett anyját látogatni 20 esztendőn keresztül.
Köszönöm a dicséretet, bár át tunám neki adni!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Igazi Hazafi, Igazi Magyar, Igazi Költő volt apukád. Így nagy betűvel. Gyönyörű verset írt!
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel:Margó
Kedves Margó!
Mindhárom jellemző vonás nagybetűsen is igaz az én Édesapámra!
Köszönöm a nevében is, és azt, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy olvashattam ezt a szépen megfogalmazott, igazi hazafias verset. Köszönet édesapádnak, hogy megalkota, valamint neked, hogy megosztottad velünk. Számomra igazi gyöngyszem.
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Kata!
Örömmel nyugtáztam, hogy hazafias verssel jelentkeztél. Ez a versed olyan jól sikerült, hogy édesapád is bizonyára büszke lenne rá, mert méltó az ő költeményeihez!
Bizony megérdemlik a méltó megemlékezést az aradi mártírjaink!
Gratulálok alkotásodhoz! Alberth
Most olvastam vissza hsz.-eket! Valójában Édesapád írta, most már tudom…, Szép vers, Adytól olvastam még okt. 6-i emlékverset. Bizony, ez is van olyan színvonalú, de talán még jobban a lélek mélyéről szól. Jól tetted, hogy megosztottad velünk!
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Nagyon szép vers, köszönjük, hogy megosztottad velünk.
Szeretettel: Eszti
Drága Kata!
Csodálatos emlékezést írtál, ritmusa, rímei nagyon szépek! Gratulálok!
Ölellek: Lyz
Kedves Lyz!
Köszönöm a kedves soradat, azonban az nem nekem szól, mivel Apukám versét tettem közzé. Bár úgy tudnék én is verseket írni, ahogyan ő tette – valamikor, régen. Imáimmel elküldöm neki!
Szeretettel ölellek: Kata
Kedves Kata, ez a vers nem a Te stílusod, egész más… és most láttam meg, hogy édesapád írta, hát ezért… Nagyon szép tőled, hogy idehoztad elolvasni.
Kedves Irén!
Jók voltak az érzéseid, megérezed. Valóban apukám verse, azért tettem föl, mivel a naptár szerint nagyon aktuálisnak tartottam (s előzőleg megkérdezte illetékestől).
Köszönöm a látogatást, és a véleményedet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nem is tudok hozzáfűzni semmit, annyira teljes a vers. Igazi magyar EMBER verse. Volt kitől örököldnöd! 🙂
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: pipacs
Kedves Pipacs!
Köszönöm a kedves szavaidat. De hagy helyesbítsek: Sajnos, volt kitől örökölnöm, de sajnos, nem örököltm.
Szeretettel: Kata
Katám!
Szép emléket állítottál Édesapádnak ezzel a tetteddel. A vers maga is minden dícsérő szót megérdemel. Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Köszönöm, Valika, örülök, hogy tetszett neked. Bizony, apukámnak nagyon szép versei vannak, s ő aztán igazán ismerte a verstant. Gyönyörű versiből egy agyonlapozott kis kötet maradt meg, abból írtam ki ezt a versét.
Szeretettel: Kata