Elnézem ilyenkor, délután, mit hoznak a percek
És megértem, hogy a szívnek is kell ám fény…
Kell egy szép arc, drága jó szemek, és kellek neki én.
Áradó hangok, a fülem – töltve, nem hallhatom a jót;
betáplált frázisok bizonygatják, legyőzött vagyok.
Hál'istennek megvagyok nélküle, hangtalan érdem,
Kell egy belső fül, (drága fülek ezek), hogy megértsem.
Áradó tömegek, s a szemem – bagoly, csak éjjel lát jól,
Nappal mindentudó, éjjel megalapozott, lélekhez barangol;
Tudom, hogy mindenkiben ott a fehér igazság, de hiába:
Hisz egyetlen erőnk, ha nem fogunk össze és az kába.
De jönni kell, jönni valaminek; új érzelem, új hang, új szem:
A jövő már üzen, hanghordozása, látványa másmilyen!
Bízzatok a jövőben, szorongató világ kezébe ne vegyen,
Noha vernyákol, kudarca közeli tényállás, én ezt hiszem
5 hozzászólás
Szia!
Versedben valóban csak úgy kavarog, árad az érzelem. Az utolsó versszakban megcsillan a remény, a jövőbe vetett hit üzenete.
Szeretettel: Rozália
köszönöm Rozália drága , a te szemedben is ott látom a szív szomját, keresed ugye a fény örömét?
Adja az ég, hogy megleld és elnyerd embertársaid megértését.
Kedves Miki versedben tetszik a fordulat, a remény. Gratulálok. 🙂
köszönöm, hisz én is azt szeretem nálad, hogy te is hasonló módon gondolkodol, űdv és légy jó.
örülök, hogy olvashattam ezt a verset, számomra illik a tavasz hangulatához: az érzelmek áradása, a remény
nem csupán az érzelmek áradása tetszik, hanem az is, hogy mély érzésekről van szó
"a szívnek is kell ám a fény"
"mindenkiben ott a fehér igazság"
Kívánom, hogy még sok ilyen verset írj!
Üdvözlettel: Judit