Kiállhatatlan vagy,
Őrült is talán
Mikor ülsz a volánnál
S gépzene mellett
Úgy nyomod a gázt,
Hogy szememmel
Követhetetlenné válik
Az útirány
Hajthatatlan vagy,
Önfejű, s vad
Mikor döntést senki
Másra nem hagysz,
Elsorolod életed
Minden alkalommal
De vissza csak
Olykor kérdezel
Mégis valami ide űz,
S mindegy mi az,
Csak ne legyen űr,
Nem kell, hogy szeress
Elfeledhetsz, s
Mégis nyugalom lesz
Szívemben,
Mert tíz év múltán is
Ha mellettem hajtasz el
Másnak oldalán
Akkor is látni fogom
Tekintetedben
Azt a régi naiv
ragyogást.
6 hozzászólás
Úgy írtad le ezt az arcképet, hogy szinte látom a falamon…
De ez egy régi…naívan ósdi ház…
De ragyog..
Grati: d.p.
:-)Örülök, hogy élethűen sikerült, ezekszerint!Boldog vagyok, hogy írtál!
H.
Ezt csak úgy lehetett megírni, hogy újra átélted, hogy újra ott ültél.
És ami jó, hogy én is átéltem – talán csak a másik ülésen 🙂
Üdv
W
Ez így van, csak arról lehet hitelesen írni, amit már többszörösen is átélt az ember…és ez is ilyen. Köszönöm, hogy erre jártál!:-)
H.
Kedves Hayal!
Erdemes volt elolvasnom a versedet.Tetszik nagyon az öszintesege es valosagossaga. Igen, valoban, ha ateli az ember akkor lesz hiteles. A te irasod valoban az.
Gratulalok!
üdv.:
hamupipö
Köszönöm kedves Hamupipő, nagyon jól estek a szavaid,ezért érdemes írni! Boldog vagyok, hogy erre jártál és írtál!
H.