Nélküled illan el ez az éjszaka is –
csak füst vagy a lámpa sárga fénykörében.
Az ismerős kocsmazaj ma bántón hamis,
életuntan folyik vénámban a vérem.
Várlak. Itt csak a rég megszokott alakok
bámulnak rám, mint falon a sok néma kép.
Éles kontraszttal vetül elém az arcod…
Nem vagy sehol, s én hullok, hullok szerteszét.
***
(A verset Zsidákovics Mihály "Art pub" c. képe ihlette: http://www.festomuvesz.hu/zsidakovicsmihaly/kepek/2011_06_23/Artpub.jpg)
6 hozzászólás
Szépen tükröződik a kép versedben. Nem könnyű átadni sorokban azt, amit lát az ember. S ki-ki másképpen. Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Nagyon szépen köszönöm!
Igazi pohár ital melletti, "hogyisvanez" hangulatú, elmélyülős, emlékezős alkotás. Ahogy a festményen is, versed soraiban is szépen tükröződik a csalódás, lemondás, ugyanakkor vágy és várakozás érzése!
grat
leslie
Köszönöm, kedves leslie! 🙂
Erika
Szia Netelka!
Megnéztem a képet is, …de van itt némi hasonló a gondolatiság terén
Kifejező a versed, és a tőled megszokott magas színvonal.
Éva
Köszönöm, kedves Éva!