gyötri lelkem éjjel nappal
szólít engem csendes hanggal
fekete éj árnyékozza be lelkemet.
A kárhozott nép városából
száműzték őt ide, erre a világra
próbáltam harcolni ellene, de hiába… –
– engem választott társául.
A sötét mélyben él ő –
– múló alkony gyermeke
kinek már nem virradhat föl reggele
nem holt, s nem élő –
– árny a holdvilágos éjben.