Olyan vagyok ma, mint a szél,
szaladni vágyom szüntelen.
Könnyű testtel, láthatatlan,
csak futnék át az életen.
Nézném fentről nemtörődöm’,
a létfolyam mint kavarog.
Nem zavarna semmit bánat,
csak lennék, mint az angyalok.
S mi vagyok? Csak halk lélegzet,
mondat végén a három pont.
Semmi vagyok, mégis látszom,
mint szép ruhán egy konok folt.
Semmi vagyok, szürke árnyék,
falhoz lapulva, csöndesen.
Szárnyam sincs, így nem repülök,
csak a szél sodorja életem.
2005. augusztus 9.
8 hozzászólás
Kedves Netelkó, kicsit zavaros nekem, hogy arról van szó: “Olyan vagyok ma, mint a szél, szaladni vágyom” ami megfordul fordulat nélkül a versben, pl.: “halk lélekzet” vagy “semmi vagyok, szürke árnyék” “csak a szél sodorja életem” holott aki olyan, mint a szél, arról nem az jut eszünkbe, hogy “vágyik” szaladni, hanem az, hogy szalad és nem pediglen “semmi”.
Nem írnék erről, de az első két versszakban ez tüske a szememnek.
(Ráolvasva a többit, egyben.)
Hm, ennyire zavaros lenne? Át kell gondolnom. Bár másfél év távolából elég nehéz visszaidézni, mit is éreztem. Mert az nyilvánvaló, hogy egy pillanatnyi hangulatot öntöttem szavakba.
Nekem tetszik, szerintem el lehet kapni a hangulatát, nagyon is. Gratulálok hozzá!
Köszönöm
Kedves Netelka,
Remek kis vers lett, számomra tökéletes!!!!!!!!!!!!! gratulálok!
Csak annyit fűznék hozzá, bár biztosan tudod, hogy az árnyék fény nélkül nem létezhet.
Nos, lehet hamarosan születik egy "fényes lét" is???!!!!
üdv,eszkimo.
Köszönöm, kedves eszkimo
Pillanatnyilag alkotói válságomat élem, úgyhogy odébb van a "fényes lét" :/
Szerintem nagyon jó vers! Öröm volt olvasni és gratulálok Netelka!:)
Köszönöm szépen