Valahol ott vesztettük el, azon az úton,
ahol már árnyékaink sem simultak egymásra.
Lehajtott fejünkön egy pillanatra megpihent
egy régi érzés tovasuhanása.
Egykor egymáshoz igazodó lépteinkben
megbotlott a közénk ékelődött csend,
csak mi hallottuk, ahogy kimondatlan szavaink
rekviemet játszanak odabent.
8 hozzászólás
Jó vers, jó cím, nagyon tetszett.
K.
Köszönöm, kedves Kati!
Erika
" Egykor egymáshoz igazodó lépteinkben
megbotlott a közénk ékelődött csend "
…átérezhető!
Szeretettel gratulálok: Ica
Örülök, ha így van, köszönöm 🙂
Erika
Tetszik a versed Kedves Netelka, gratulálok!
Szeretettel: Magdi
Köszönöm, kedves Magdi 🙂
Erika
"ahol már árnyékaink sem simultak egymásra."
Nagyon jó, sokatmondó….
Üdv. Györgyi
Köszönöm a méltatást, kedves Györgyi!