Kihalt az utca
Valakik követnek
Lépteik zaja
Négyen jönnek
Gyorsan, gyorsan!
Futni kezdek
Ott van, ott van!
Talán elvesztenek
Sötét sikátorban tenyészek
Rágcsálók szaladgálnak
Most igen, nagyon félek
Lehet, hogy meglátnak
Hisz nincs itt senki
Csak árnyak voltak
Az eső kezd cseperészni
Megint taccsra vágtak
9 hozzászólás
Ügyes, bár egy kicsit még rágódni kellett volna rajta. Többet is ki lehetne belőle hozni. Lesz benned jobb is! Hajrá!
Köszi. Sokszor utolag veszek észre jobb megoldásokat,de úgy már nem az igazi. Továbbra is várom véleményedet. Remélem találkozol valaemyl jobban sikerült versemmel is…
Nem tudom, hogy túl nagy műhelytitkot árulok-e el, ha azt mondom, nagyon sokan (én is) a szó szoros értelmében vett, rövid ihletett perc elmúlta után, a papírravetett első vázlat után még sokat dolgoznak a versükön! Többször elolvassák, finomítják, esetleg előveszik kicsit később, hogy a tökéletest megközelítőre csiszolják! Szerintem ez is fontos része az alkotásnak, és amikor “javítok”, én olyankor is érzem azt az izgalmat, ami a vers születésekor átjár, és az ihlet is megvan (persze kicsit más formában) különben nem lennének ötleteim, hogy hogyan javítsak, de ekkor már helyetkap valamiféle hideg számítás is – egy aprócska késztetés, hogy tökéletes legyen a mű. A tökéletes persze teljesen személytől függő, az az elsődleges, hogy az alkotónak tetszik-e. A késztetés afelé hajt, hogy a saját elvárásaimnak megfeleltessem, amit írtam.
Összefoglalva ezt a hosszadalmas és nehezen érthető ömlengést 🙂 szerintem nyugodtan javítsd ki, ha találsz egy jobb változatot – a régi attól még megmaradhat, mindennél beszédesebb tanúságaként az alkotás folyamatának.
A vers egyébként kifejezetten jó, csak így tovább!
Üdv
Zsázsa
Köszi a hozzászólásokat. Megfontolom. Lehet hogy igazad van. Nem azt mondom, hogy nem szoktam rajta utólag javítani. DE amikor pár nap múlva veszem elő újra és átjavítom nem ugyanazt a verset tartom a kezemben. Átalakul a hangulata. Más gondolatok kavarognak bennem. És lehet, hogy szerkezetileg és talán tartalmilag jobb verset is írok. Azonban nem ez a célom. Ha valamit meglátok magam elött. Egy képet egy gondolatot. Néhány versem kicsit látomásszerűen íródott. Nem is igazán figyelltem oda a rímekre. Csak arra próbáltam őszpontosítani, hogy a magam elé képzelteket vagy éppen látottakat adjam vissza. A rímek vagy jöttek vagy nem. Persze van ellenpélda is vannak verseim aminél a rímért is többet megtettem,de a legtöbbet a hangulatért írtam. Vagy érzés miatt.
Nekem nagyon tetszik! Szerintem nem kell változtatni rajta. Mindig az az igazi, amit az ember először leír. Természetesen apróbb hibákat mindig találhat az ember, ezek javítása azonban nem változtat az eredeti jelentésen.
Az ember ne a rímért írjon verset, amikor azért teszi az már régen rossz. Támogatom és egyetértek Veled abban amit írtál: A rímek vagy jönnek vagy nem. Hangulatért, érzésért írj, csak így tudsz kiteljesedni!
Gratulálok!
Időnként a hosszú, több szótagú sorok kizökkentik a verset a ritmusából, mint pl. a “Talán elvesztenek”. A “cseperészni” szó helyett is kereshetnél egy másik szinonímát, egy rövidebbet. Ami még picit zavaró lehet: a sorok nem mindig állnak összetett gondolatokká, bár a rövid tőmondatok kifejezhetik a zaklatottságot, esetleg “…”-al a sorok végén. A “Lépteik zaja” viszont így magában kicsit suta. Mindenesetre további sok sikert, jó úton haladsz. Csak ne kezdj el félni útközben a hozzám hasonló árnyaktól, akik rijogatnak. :)))
Köszi az őszinteséget. És bátran bármely írásomhoz szólj hozzá. Örömmel veszem:)
Hát a szó bennszakadt! 🙂 Őrült jó, ahogy kifejezed magad. Bravó! Tetszik!
Nagyon fiatal vagy, és nagyon ügyes! Ne hagyd abba! 🙂