Nem vagyok én "zöld" – de érdekel
a vadon csodája maga,
és oly csodás mikor énekel,
szívhez szól a szajkó dala.
Nem vagyok példás, s hibátlan sem,
és izgat a napfelkelte,
egy új kezdet, s a balga hitem,
álmom, jövő üzenete.
Napszállta foglalkoztat, lesz- e
holnap, vagy lesz örök sötét,
lehet, hogy most jő a neheze,
szerencse liánt fon körém?
Van olyan mikor jó kedvem van
s amikor nem éppen rózsás,
a szívemben most épp tavasz van
de topog a frontátvonulás.
Most olyan nyugodt a lelkem
elfeledtem már minden rosszat
köröttem lágy szellő lengjen
oly jó, ha látok víg arcokat!