szivarcsikkek halmaza ontott millió füstje búrkol,
a homlokom ráncokban fetreng
de szívem
mintha mezei virágok közt új sziromra kapott volna,
illatos haj lengi be, hűvösre fagyott ajkamat kezembe
lopva egy virágot tartok
nem érzem
az időt,elfelejtek éveimből,csak a virág él
hinni szeretném,hogy melete én is élhetnék
de szírmai zsengék
félek,felperzseli szerelmem,s meghal a kezemben-
2 hozzászólás
Kedves gyogyo!
Tetszik a gondolat….a mondanivaló…..és a forma is amiben közlöd.
Gratulálok. marica
nem értem, hogy jutsz el a szivartól a mezei virágik…
valahogy nem érzem az átközést.
a helyesírásra figyelj!
burkol – rövid “u”
melette – két “t”
a vesszőt minden esetben szóköz követi.
sn