árulás csendje vesz körül korhadt fák között pirkadat simogatja vézna testedet koszlott-foszlott ruha fonja rád égető szégyenét lengedező ökörnyál takargatja enyhülő zokogásod hadaró jajongó szavát
Szalai Mihály 2014.01.02. 19:08 Kedves Ildikó! Nagyon szépen fogalmazod meg ebben a versben az árulás, és a megszégyenülés érzését. Én is éltem már meg hasonlót. Szépen felépített panasz áradat. Szalai Mihály Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Riba Ildikó 2015.12.08. 20:31 Kedves Mihály ! Köszönöm szépen az olvasást, és megértésedet, tetszésedet. Sokan élünk meg hasonlót, de mindenki másként próbálja kifejezni ezeket az érzéseket. 🙂 üdv: ildi Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
2 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Nagyon szépen fogalmazod meg ebben a versben az árulás, és a megszégyenülés érzését. Én is éltem már meg hasonlót. Szépen felépített panasz áradat.
Szalai Mihály
Kedves Mihály !
Köszönöm szépen az olvasást, és megértésedet, tetszésedet. Sokan élünk meg hasonlót, de mindenki másként próbálja kifejezni ezeket az érzéseket. 🙂
üdv: ildi