Országút menti takaros ház-
körbefonja különös varázs,
mi inkább átok- verte parázs,
hisz’ maga a félelmes Halál.
Látszat csupán az idilli kép,
de szív remeg, ha porába lép,
mert ottan honol ártatlan vér,
s lélek sír- tán’ választ remél.
Gyermek hangját elnyeli a táj,
s bolyong tovább, s keres anyát,
Ki megfésüli selyem haját,
s fedteti véle keserű baját.
Visszatér ő, kisírt szemű árva,
s néz szomorún takaros házra,
mi többé haza sosem várja,
s anyja épp az ablakot zárja.
4 hozzászólás
Szomorú, mert olyan rossz, ha nincs senkije az embernek, aki haza várja. Furcsa hatásokat alkalmazol, de éppen ez a szokatlanság fog meg. Jó volt, ügyi vagy!
Ballada. Megrázó.
(üdv.: Á.E.)
"s bolyong tovább, s keres anyát,
Ki megfésüli selyem haját," Ezért a két sorért már érdemes volt elolvasni a versedet. üdv/vaj
köszi, hogy olvastátok.