Az égen csorba csillagok.
Porcelán-kék hajnal vacog.
Ócska villamos csörömpöl
elő a remízből. Kivár.
Korai árvasága fáj
egy riadt fiókverébnek.
Nem ért verébbeszédet
az ember, kinek árnya sincs,
csak botja van, s kenyér a kincs.
Kik hazátlanok a honban,
tudják, a lét haszontalan.
2 hozzászólás
Kedves Kati!
"az ember, kinek árnya sincs,
csak botja van, s kenyér a kincs."
Gratulálok nagyon érintö irásodra.
Ezt a két sort kiragadtam,de az egészet
lehetne idézni!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm sailor, hogy elolvastad ezt a nem éppen vidám verset.
Szeretettel: Kati