Magányt sóhajt az aszfalt
jegenyék suhannak,
dúdolnak madárdalt,
a háttér biccent,
kalapot nem emel…
Amott a nádasban imbolyognak
tompa fények,
napfényt sejtetnek…
Kétség riaszt, tán tévedek,
fuldoklom – az emlék
mi fényt jelez
sötét lepellel múltra hull,
zord ablakán koppan,
zár kattan, a kör bezárul…
Falnak feszül koponyám,
a jelen rezgéseket keres,
sárgult kottákat padlásra visz,
a létrafokon csendet teremt…
Ott fenn
hallgatom mit súg az égi nász,
kéksége megbabonáz…
Te nyomorult, ne töröld könnyem!
Félek Tőled ! – éket hasít önmagán
saját énem, mit fehérnek véltem…
Rettenet – a mulandóság kesztyűt húz
kezébe korbácsot vesz, úgy szemez…
Miért nem élveztem pillanatot
akkor ott Veled?
Válladra zokogott a múltam,
én balga, melegedben is a jövőt,
csak a jövőt kutattam,
s kétségbeesett jelenem
ismét fetreng,
s a múltért üvölt…
21 hozzászólás
Kedves Sleepwell!
Bizony rettenet- a mulandóság kesztyűt húz, kezébe korbácsot vesz, úgy szemez…
Gyönyörű képekben megalkotott, mélyről jövő fájdalmat érzek a versedbe, s mintha rólam írtad volna!
Nagyon szép, nagyon mélyen érintett. Gratulálok!
üdv.:
hamupipő
Jajj sleepwell!
Azt a múlandóságot kergesd el!
A múlton merengeni mit ér,
Most inkább tégy, a szebb holnapért!:)
Versed gyönyörű szép!
Ezt nem kell cifrázni – nagyon jó!
Ez nagyon jó sleepwell, nagyon tetszett, ahogy összeforgattad az időket és a történéseket…
aLéb
Megrázó vers mit ne mondjak!!!!
Szinte átjön a fájdalom…
Sokan esünk olyan hibába hsz írásnál, hogy a verset a jelenben értelmezzük az íróra…nos ennek tükrében remélem, hogy nem a jelen íratta veled ezt a verset.
Nagyon tetszik egyébiránt.
Üdv.: András
Érdekes képeket fontál össze. Jó lett 🙂
Két részre tudom bontani: az egyik fele lendületesebb, romantikusabb (a Te nyomorult! -ig), a másik fele pedig a múlt szembesítése, tisztább és kevésbbé szimbolikus képekkel. Összességében nagyon tetszett, de nekem az a bizonyos első fél, ami betalált.
Gratulálok az alkotáshoz!
Kedves Mindenki Jól esik, hogy olvastok!
Hamupipő! Örömmel tölt el, ha át tudtam adni érzéseket. Köszönöm !
Dórikám!Neked is köszönöm kedves szavaidat!
Kuvik! Köszönöm, megtisztelsz véleményeddel!
aLéb! Nagyon örülök, hogy teszett! Köszönöm!
András! Jól látod, nagy fájdalom olvad bele, de szerencsére a múltból merítettem, de ennek ellenére élő, fel-fel törő érzés…Tudod, mint a gejzír. Köszönöm szépen figyelmedet!
Tamás! Nagyon jól esik véleményed. Köszönöm Neked, hogy figyelsz rám!
Gyémánt! Tudod a szelíd hegy belsejében ott rejlik a vulkán, s néha kitör, a második fele most éppen ilyen volt versemnek. Köszönöm szépen értékelésedet!
Ölellek Benneteket!
Kedves sleepwell!
Már az első sorod lenyűgözött! Kemény a téma, de jól sikerült kifejezned magad! Jó lett!
ali baba
Köszönöm szépen ali baba, megtisztelő a véleményed!:)
……Elmúlt….de ilyet én is hibáztam, és mindenki…
Csodásan adtad át, soha nem tudnám így megfogalmazni ezt az érzelmet, ezért, jó!..hogy köztünk vagy!! Igazán átérzem a gondolatot, és ez nagyon fáj…(nekem már nem mert kijavítottam), de gondolom, ez Téged nem vígasztal…bár én szeretnélek..
Üdvi: d.p.
Nagyon köszönöm Dini!:)
Kedves sleepwell!
Nagyon szép és egyben megrázó a versed. Szeretettel és őszintén gratulálok.
Tudom, hogy az embert kiséri a múltja, és akaratlanul is kacsingat "egy szebbjövő" felé, de akárhogyan is, a mában élünk.
A rádióban hallottam valamelyik nap egy idézetet, ami egy zenésztől származott.
Nem túl romantikus, de szemléletes…levélben elküldöm.
Üdvözlettel: Gyömbér
Drága Gyömbér, ismeretlen/ismerős barátosném!
Megértetted a szavaimat, pontosan erről szól, s igen, mindnyájan tudjuk, hogy a jelenben élünk(ott kellene élnünk!), mégsem úgy bánuk vele, ahogy azt érdemli, elhanyagoljuk pillanatait, hagyjuk elfutni a múltba, s mindig a jövőben(ami az akkori jelenünk) gondolunk rá, de akkor ő már a múlt sajna…s a jövővel kapcsolatban is ez a folyamat, a jelenből vágyunk rá, sóvárgunk, s nagyravágyunk, miközben a jelen elvész éppen…és így tovább…
Köszönöm szépen Kedves Gyömbér, s a levélben küldött idézet helytálló.
Megtisztelő számomra a hozzászólásod:)
Szeretettel: k.
Nagyon jó!
Köszönöm!:)
Minden műbe bele van kódolva az élet alapvető dolgainak szimbolikája. Ebbe is. Nagyon tetszettek a képek!
Üdvözöllek!
"Válladra zokogott a múltam,"
"s kétségbeesett jelenem"…mélyen megérintettek ezek a sorok…
Igaz, mai vers. Köszönöm, h olvashattam.
Tamara
Köszönöm Tamara, hogy itt jártál:) Megtisztelő számomra a véleményed!:)
Kedves sleepwell!
Ez a vers nagyon egyben van!
Részekre tagolva nincs nagy ereje, de az egészben nagyon ütős, testes.
Remekmunka, köszönöm, hogy elolvastam, az elején még nem hittem, hogy a végére ennyire jó lesz.
Talán ez a nap fogása.
Gratulálok! Ha időd, kedved van lessd meg régi verseimet.
Üdv:Metal Koala
Kedves Attila!
Köszönöm látogatásod, s amint időm engedi belekukkantok verseidbe:)