Atlasz

Lehullott csillagok
De én még itt vagyok!
S tartom vállamon az eget
Megroskadnom nem lehet.
Fel nem érem ésszel,
Hogy ez még miért kényszer,
Mikor rég eltűnt istenek átka,
Melyeknek már új lépet nyomába.
De tartom az eget!
Még ha meg is repedt
Mert már az évezredek alatt
Melyek sodra rajtam áthaladt
Itt álok, rendületlenül
Várom, míg a vész elül,
S más tartja majd az eget.
De vajon Atlasz szabad lehet?
Át tudom majd adni, mi az életem?
El tudja majd engedni az eget a kezem?
Bíznám más kontárra,
Mi ezredévek munkája?
Vagy nyögök tovább a súly alatt,
Míg az ég rám szakad.
Hullanak még a csillagok
Szabad, vagy rab vagyok?