Parányi üvegszilánk;
Ha megszorítom erővel
Piros vérem futja át
Ha elengedem könnyeden
Halk szellő fújja tovább
Kristálytiszta esőcsepp;
Ha jégbe zárva ütközik
Késként szúrja szívemet
Ha napsugárba költözik
Fájdalmam mossa el
Éjben cikázó holdfény;
Ha sikátorból utolér
Sötét fátylam elvész
Ha átöleli folyó tükrét
Reményem csókkal elér
Tekinteted rejteke;
Ha rontásom leli fel
Bú leplével fedi lelkem
Ha mosolyod bölcsője
Ezüstköves útra emel.
2 hozzászólás
Tetszett az átlátszó erők két lehetőségének frappáns bemutatása, a plasztikus képek.
Kedves Irén, köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél! Nagyon örülök, hogy tetszett az írásom, "gyere" máskor is!:-)
H.