Két kép mit szemem néz..
Egyik kívűl, másik belül..
Fókuszpont a pupilla..
A két kép egymás fordítottja..
Minden a feje tetején áll..
Lentről süt a holdsugár?
Honnan hová vetül a kép?
És középen állok én….
Mi van fenn, és mi van lent?
Fogalmak, mit teremtettünk..
Mi van előbb, és mi jöhet majd?
Jobb lenne előzni a bajt..
A tükörkép is csalóka látszat..
Az adott képben bármit láthatsz..
Pupillád a tükör előtt képet jelöl..
Mese nincs, jövőd rádvetül..
És akkor a végső kérdés..
Most mit látok?, lesz kiképzés?
Magam vagyok, vagy fejen állok?
Borítékba tett engem az átok…
5 hozzászólás
Rossz átok egy jó versikében. Kicsit nehéz pontosan értelmezni, de hát majd előbb-utóbb sikerül.
Nomármost! a szemünk ugyebár felfogja a fényingereket, s a látóideg közvetítésével az agyba juttatja a külvilág kicsinyített képét, ezután "értelmezi" agyunk az ideghártyára vetített fényinformációt. Így hát a világnak csupán a látószervünkben feldolgozott változatát látjuk. Abszolút nem azt, mint ami a valóság.
Irtó jól érzékeltetted e tényt, persze van benne egy kis "átvittértelem" is:)
Nagy-nagy gratuláció Dini!:)
Csuda jó vers. Nagyon jól megfogalmazod az embert öröktől fogva érintő, öröktől fogva foglalkoztató kérdéseket. No, akkor mi van.:) Gratulálok: Colhicum
Igen, ha az ember úgy isten igazából a tükörbe néz, valóban öszezavarodhat…
…a "tükör" lehet átok és áldás is egyránt…
Gratulálok!
Gyömbér
Ez igen jó versike!
Valóban, ahogy sleepwell írja, végül is nincs objektiv, csak szubjektív világ.
Semmi sem az, aminek látszik!:-)
De minden az, aminek saját magunk látjuk!
Gratulálok, ezt tényleg jól sikerült kifejezned!
Üdv:dodesz