Füstöl a tó, beborítja a reggeli pára a nádast.
Lustán loccsan a víz, keserédes az íze a szélnek.
Hajlik a fűz, idebólint meglengetve az ágát.
Sápad a zöld a levélen, hámlik a kérge a fának.
Vénül a nyár. Hazaballag az ember, társa a bánat.
Ez egy nagyszerű hexameter, nem hagyhatom szó nélkül, mivel a kötött formák híve, elkötelezettje vagyok.
A pontos ritmus mellett láthatóak, érezhetőek a képeid, magukkal ragadnak. Elég nehéz ebben a formában úgy átadni gondolatokat, hogy a tartalmuk tisztán érthető legyen. Neked sikerült. Mind tartalmilag, mind formailag remekeltél. Ami fűszerezi, hogy az egyéb tartalmi követelményeknek is eleget tettél.
Engem lenyűgöztél ezzel a verseddel.
Köszönöm az élményt. 🙂
Sajnos, ma már nem "divat" a hexameter, sőt általában az időmértékes verselés. Pedig kifejezetten jó írni, irattatja magát, ha az ember fülébe beleül a ritmusa. Köszönöm hogy itt jártál, és örülök, hogy tetszett.
Ide még visszahívott a válaszod egy gondolat erejéig, a divat miatt.
Hogy mi a divat, azt magunk is befolyásolhatjuk. Ha belegondolsz abba, hogy mostanság a "retro" virul, akkor talán érzed, hogy egy kicsit igazam van.
A kötött formák soha nem avulnak el, így a hexameterek sem, ha van olyan, aki továbbviszi őket, megismerteti az olvasókkal. Ha nem írnánk ilyeneket, akkor nem lenne ismeretes, hogy milyen gyönyörűségeket lehet adni és kapni egy szigorú szabályokhoz kötött verssel.
A tiéd is ékes példa erre, úgyhogy nem az egyik kedvencem tőled, hanem A Kedvencem. 🙂
Én továbbra is maradok a kötött formák híve és nem érdekel, hogy egyes oldalakon avíttnak titulálják, hogy a szonett és az ősi kötött formák azok.
Nem tudom elfogadni, hogy az anyanyelvünk szépségeit elcsúfítják központozás nélküli versekben, a divatra hivatkozva. Sokan azért teszik, mert így el lehet kerülni néhány bakit.
Írj sok hexametert, mert nagyon jól áll neked! 🙂
Tökéletesen egyetértek veled. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar nyelv azok közé tartozik, amelyen lehet hangsúlyos, időmértékes, sőt egyszerre mindkét verselési módban is írni. Németül például lehetetlenség a hexameter.
Az un. modern versekkel nekem nincs bajom, mint ahogy az absztrakt festményekkel sem, de csak annak hiszem el a mondanivalót, aki tud "hagyományos" képeket is festeni. Mert egyébként miből és hogyan vonatkoztat el?
Köszönöm, hogy visszatérhettünk erre a témára.
Szeretettel: Kati
8 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Ez egy nagyszerű hexameter, nem hagyhatom szó nélkül, mivel a kötött formák híve, elkötelezettje vagyok.
A pontos ritmus mellett láthatóak, érezhetőek a képeid, magukkal ragadnak. Elég nehéz ebben a formában úgy átadni gondolatokat, hogy a tartalmuk tisztán érthető legyen. Neked sikerült. Mind tartalmilag, mind formailag remekeltél. Ami fűszerezi, hogy az egyéb tartalmi követelményeknek is eleget tettél.
Engem lenyűgöztél ezzel a verseddel.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Sajnos, ma már nem "divat" a hexameter, sőt általában az időmértékes verselés. Pedig kifejezetten jó írni, irattatja magát, ha az ember fülébe beleül a ritmusa. Köszönöm hogy itt jártál, és örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Ide még visszahívott a válaszod egy gondolat erejéig, a divat miatt.
Hogy mi a divat, azt magunk is befolyásolhatjuk. Ha belegondolsz abba, hogy mostanság a "retro" virul, akkor talán érzed, hogy egy kicsit igazam van.
A kötött formák soha nem avulnak el, így a hexameterek sem, ha van olyan, aki továbbviszi őket, megismerteti az olvasókkal. Ha nem írnánk ilyeneket, akkor nem lenne ismeretes, hogy milyen gyönyörűségeket lehet adni és kapni egy szigorú szabályokhoz kötött verssel.
A tiéd is ékes példa erre, úgyhogy nem az egyik kedvencem tőled, hanem A Kedvencem. 🙂
Én továbbra is maradok a kötött formák híve és nem érdekel, hogy egyes oldalakon avíttnak titulálják, hogy a szonett és az ősi kötött formák azok.
Nem tudom elfogadni, hogy az anyanyelvünk szépségeit elcsúfítják központozás nélküli versekben, a divatra hivatkozva. Sokan azért teszik, mert így el lehet kerülni néhány bakit.
Írj sok hexametert, mert nagyon jól áll neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kanakalin!
Tökéletesen egyetértek veled. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar nyelv azok közé tartozik, amelyen lehet hangsúlyos, időmértékes, sőt egyszerre mindkét verselési módban is írni. Németül például lehetetlenség a hexameter.
Az un. modern versekkel nekem nincs bajom, mint ahogy az absztrakt festményekkel sem, de csak annak hiszem el a mondanivalót, aki tud "hagyományos" képeket is festeni. Mert egyébként miből és hogyan vonatkoztat el?
Köszönöm, hogy visszatérhettünk erre a témára.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Kedvem támadt.
🙂
Na, majd meglátjuk.
Szeretettel: Szabolcs
Szia eferesz!
Majd figyelem! Olvas az ember egy oldalt az Odüsszeiából, már a boltban is hexameterekben kéri a kenyeret.
Szeretettel: Kati
Kedves szilkati, örvend szívem, látva e verset.
Csak gratulálni tudok szép hexameter soraidhoz!
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz!
Köszönöm a figyelmedet, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati