Eselsgedanke
I be halt nur en Esel
Es lachet alles mi us,
i träge mini Laschte
scho lang, vo Hus zu Hus.
Es macht mi Eis gar wüetig,
me seit, ich seig so dumm
und jede chönn nur säge
zo mer: se, Esel, chum.
Jo, meischtens tueni folge;
Doch, wird’s mer einisch z bunt
so chasch lang „chom“ go säge
bis denn de Esel chonnt.
Denn, wird i einisch störrisch,
ischs mir emol nid drum,
denn chasch du zieh und stosse,
denn besch halt du de Dumm
Autor unbekannt
Szamárgondolat
Én csak egy szamár vagyok
és mindenki kinevet,
háztól házig hordom én
rég a nehéz terheket.
Engem már nem mérgesít
az ember buta hite,
bárki mondhatja nekem:
Kis csacsi, gyere ide.
Legtöbbször szót fogadok
de ha a méreg elfog,
mondhatod azt, hogy: Gyere
mire én elindulok.
Ha egyszer makacs leszek
nem segít semmi csuda,
mert ott, ha húzol, ha tolsz
te vagy mindig a buta.
Fordította Mucsi Antal- Toni 27. August 2013
3 hozzászólás
“Ha egyszer makacs leszek
nem segít semmi csuda,
mert ott, ha húzol, ha tolsz
te vagy mindig a buta.”
Így igaz. Tetszéssel és szeretettel: Rita 🙂
Nem szeretem a versenyeket a versírásban. Sohasem küldtem be egy verset sem pályázatra, ugyanis szerinetm a pályázásokra beküldött versek mind érdekből íródnak, nem érzésböl. Úgy vagyok mint a szerelemben is, érdekböl szeretni sem dudtam soha sem. És ha én egy verset átfordítok, csak azért teszem, mert valahol megérintett, sohasem fordítottam eddig olyan verset amalyet már valaki átfordított,, mert az már érdekből fordított vers, (hogy jobb legyen mint az előbbi. Ezért is hagytam abba kb 5 évvel ezelótt a német versek fordítását, majd 700 forditás után, mert mindig egy két nap után, megjelentek ugyanazok a versek mástól is. és azóta csak a réga magyar versket keresem és fordítom le németre, eddig tübb mint 1700 verse….üdv Tóni…
A “versengés” a költészetben is régóta létezik. Legnagyobb költőink is gyakran megverseltek egy-egy témát, felkérésre vagy csak úgy, szórakozásból. Aztán a
szakértő irodalmárokból álló zsűri vélekedett a művekről, bekérték a laikusok
véleményét is, és összesítve a magukéval még egyfajta tetszési rangsort is
felállítottak. Szó nincs érdekből fordított versről!!! Kihívásról, próbatételről, békés vetélkedőről van szó. Kíváncsiságról, hogy kinek a megoldása nyeri el a többség
tetszését. A Magyarul Bábelben internetes oldalon némely szerző egy-egy versét
akár két tucat ember is lefordította, akik bőven láthatták a korábbi feltett alkotásokat. Többen együtt mindig okosabbak vagyunk, láthatjuk egymás hibáit, félreértéseit,
és próbálkozhatunk ugyanazzal a művel. Számos pályázatra küldtem be saját műveket, fordításokat, és több elismerést, oklevelet, tárgyjutalmat, vagy csak gratulációt
kaptam. Mivel fordításkor elsősorban az eredetiből indulok ki, ezért “belebújok”
a költő bőrébe, és igenis érzésből fordítok, az ő érzéseibe belebújva. Ki nem volt
szerelmes? Miért lenne gond beleképzelni magad egy szerelmes bőrébe? Épp így van a szomorú versekkel, a humoros művekkel, a közéleti alkotásokkal! Megrendelésre is
írnak reklámverseket, és a legjobbakat busásan megfizetik. Bizony-bizony bőven
lehet a múzsák között a megrendelés, felkérés, a honorárium. Mikor kiadni készülnek több külhoni költő közös kötetét, felkérnek neves műfordítókat, és azok többnyire be
is vállalják egy-egy költő válogatásba került művének magyarítását. Nincs versengés az azonos művek fordítói között! X-et Pista fordítja, Y-t János, Z-t megint más… Van határidő, van honorárium… Számos nagy költőnk megélhetését nem annyira a saját művei, hanem a bérfordításai biztosították. Miért kellene a megbízásos fordításokért bárkinek szégyenkeznie? Babits is lefordította Dante Isteni színjátékát, holott előtte ezt már többen megtették, és azok műveit Babits ismerte. És Babits után is már többen fordították, pl a Kossuth-díjas Baranyi Ferenc is… Szóval, a fordítás először is szerelem, aztán szórakozás, és van, akinek megélhetés. A nyelvek csodálatos átlényegülése az irodalom ürügyén! A 10-12 milliós magyar nép hogy ismerhetné meg másképp a sok százmilliós nép költészetét, prózáját? “Előre hát mind, aki fordít, a verssel tűzön-vízen át!” Minden társamnak, aki ide beküldi alkotásait, egyre nagyobb sikert kívánok!
Dávid, az “érdek-fordító”… 🙂