Ismét az állomáson várakozol,
Szívedben boldogságot hozol.
Örülsz, mert végre
a barátoddal találkozol,
Ha egyedül vagy, félsz,
nem találod helyed, unatkozol.
Megérkezik, s leszáll
a vonatról nagy csomagokkal,
Amint meglát, odaszalad hozzád
arcán nagy mosollyal.
Egy pillanatra megáll, leteszi táskáját,
Boldog ő is, hisz nálad tölthet néhány éjszakát.
Pakolás után indulás következik,
A magány után otthonodba
pár napra vidámság költözik,
A szomorúság érzése
lelkedből törlődik.
Körülnézel az úton,
nincs senki előtted,
Szabad az út, a sebességet
egy kicsit növelheted.
De vigyázz, tarts mindig mértéket,
Inkább érj haza később,
De ne történjen baleset.
6 hozzászólás
Nem rossz, bár kísértetiesen hasonlít egy korábbi versedre!
Azért arra vigyázz, hogy jobban variáld a témákat, mert nem jó, ha az embernek olyan érzése támad: Jé, ezt már olvastam valahol!
Sok más versednél is sajnos ez a helyzet, én ezt látom fő problémának.
Különben nem sikerült rosszul, tetszik az optimista hangulata, végre nincs kiábrándultság, harag, halálvágy stb…
Válságban legalább az irodalom legyen derűlátó, életkedvet adó!
Ennyi és nem bántani, csak segíteni akarlak.
Tamás
Ez mi? ez nem vers. El van kapkodva, az elején nagyon gyenge az a sok kozol rím. A téma meg elég primitív, de attól még lehetne jó, ha össze lenne szedve az egész. Nekem túl gyerekes az egész megfogalmazás. Mióta írsz verseket? Igazán fejlődhetnél még. De szerintem ha sokat olvasnál az is segítene. Elnézést a túlságosan nyers stílusomért, de legalább nem csúsztatok. Ez az igazság, ez a véleményem. Nem érdekel ha ezzel megbántalak, vitatkozni nem fogok.
Üdv.Ngaboru
2004 óta írok verseket, de egyébként ahhoz semmi közöd sincs. Hagyjál engem békén
Kedves aphrodite!
Komolyan mondom, néha nem értem a hozzáállásodat.
Nem azért regisztráltál erre az oldalra, hogy mindenki őszintén véleményt mondhasson az írásaidról?
Hogy lehet egy alkotónak úgy nyilatkoznia, hogy hagyjál engem békén?
Ngaboru bár elég keményen fogalmazott neked, ennek ellenére helytálló a hozzászólása.
Az ilyenekre is hatalmas szükség van.
Én sok igazságot találtam benne.
Igaz, hogy én másképp értékelek, kevésbé érdekelnek a részletek, és inkább az összhatást, a mondanivalót figyelem, kell valaki, aki a hiányosságokra is felhívja a figyelmed.
Már pedig van belőlük bőven.
Senki nem szánna rád ennyi időt, ha csak bántani akarna.
Aki meg nem bírja a negatív kritikát, ne töltsön fel semmit!
Gondolkozz el ezen!
Üdv.:Tamás
Hát nem tudom miért van itt én már mondtam neki ha nem bírja a kritikát!Nem veszi észre a hibáit és ez gond!
Na mindegy ő baja.
Piros
Aphrodite, nehogy félre érts, nem azt akartam mondani, hogy ne publikálj, neked is ugyanúgy jogod van hozzá, mint bárki másnak.
Csak a hozzáállásoddal nem értek egyet.
Te ugyan azt mondtad, kedveled az építő kritikát, de néha az ellenkezőjét mutatod.
Ez a"hagyjál békén" stílus egy óvodástól még elmegy, de egy felnőtt nőtől, aki verseskötetet szeretne kiadni, elég ciki.
Jó, nekem semmi közöm hozzá, többé nem szólok ilyenért.
A Napvilág szerencsére nem Youtube, ahol valóban mocskolódás és lejáratás folyik, itt a maga módján mindenki, aki értékeli a másikat segíteni akar.
És sokkal jobb, ha valaki őszintén elmondja neked, mint ha csak a rossz osztályzatokban mutatkozna meg a nemtetszésük.
Úgyhogy örülhetsz, hogy más foglalkozik veled.