Szakíts, ha bírsz!
Szólt a lélek.
Szakítok.
Felelt az agy.
Fogadd el, nincs új a Nap alatt.
De van!
Villámokat szórt a lélek.
Az agy meredt rá gonoszan.
Kizsigerelte a lelket.
Először a szívét kanyarította ki, majd a máját
lépét, veséjét, a tüdejét hagyta utoljára.
Élvezte, ahogy levegő után kapkodva kivérzik.
Az agy és a lélek
By Nagy Noémi
10 hozzászólás
Kedves Noémi!
Az ellentéteket igazán jól sikerült kimutatnod,
az agy és a lélek között!
Azknak harcát egymással!
Még többször elolvasom!
Nagyon mély!
Szeretettel:sailor
Köszönöm, hogy elolvastál.
Szeretettel: Noémi
Párbeszédes versed szeretettel olvastam kedves Noémi. Az egymásrahatás remek formája. Szeretettel. Éva
Köszönöm, Éva.
Kedves Noémi!
Kérdés: vajon melyik halt meg?
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs, szerinted melyik halt vajon?
Köszönettel: Noémi
Szia Noémi !
Mostanában ritkán jövök, de nagyon tetszett ez a párbeszéd, olyan mint Te…
Ha nem lenne kiírva, akkor is tudnám te írtad.
Tetszett !
Szeretettel: Zsu
Köszönöm, Zsu.
Különleges harc ez a vers kedves Noémi!
Egymás nélkül nem biztos, hogy tudnak élni. Mindeniknek más szerepe van, az utolsó soraid viszont elgondolkodtattak.
Szeretettel gratulálok! Ica
Köszönöm, Ica