Ahogy az alagút, meg a vége,
vagy mint a penge és az éle,
alma meg a héja, kés szalad
a vajba, úgy vagyunk mi már.
Ahogy a háború, meg a béke,
vagy mint az ágynak a két széle,
kártya meg a párja… Megpakolva
mit sem ér a félfülű kosár.
Ahogy a Vénusz, meg a fénye,
vagy folyóban a Holdnak képe,
ahogy Thales meg a körök, örök,
mint az alagút, na meg a vége.
4 hozzászólás
Szia! Nagyon érdekes, szépek a képek, gördülékeny a vers, nekrem csak a háború-béke lóg ki kicsit, mivel az ellentétpár, a többi (alma-héj, penge-él, stb.) pedig kiegészítői egymásnak. Bár béke nincs háború nélkül, de akkor is… Amúgy nagyon tetszik. Poppy
Hát, magad mutattál rá a lényegre :)) Köszönöm 🙂
Jaj, de jó…. Az összetartozást kitűnően mutatja versed . . .
Nagyon érzem…
Szeretettel: gleam
Köszönöm, gleam 🙂