Rakjatok egy szép szigetre,
Hol a természet még az úr,
A tenger fodra végtelen tér,
Az ég csillogó, kék azúr.
A fák termése édes gyümölcs,
A bokrok mesét mondanak,
A szellő könnyű zenét játszik,
A szirmok nektárt ontanak.
Mindenfelé öröm, s béke,
Várnak rám a kövér halak,
Elfut onnan nagyon messze,
A kötekedő, bántó alak.
E kis szigeten éveken át,
Csak a napfény ragyogott,
Olyan helyre tegyetek le,
Ahol én sem vagyok ott.