Szelíden lelke börtönében
Várva, csörögjön cellája kulcsa…
Hogy tettre készen szabad légyen!
Mindenikünkben ott az angyal,
Ő gyújt a homályban parányi fényt,
Vigyázza lépteink, s ha csüggedünk,
Ő nyújt éltető reményt.
Tárjuk ki hát a sötétség ajtaját,
S ha lobban az angyali fény,
Kövessük útján azt, ki vezérel,
Így fogunk élni angyalokként
4 hozzászólás
szép vers
kicsit utópisztikus nekem, de szép
Szia, András! Rég nem találkoztunk. Valóban, én is éreztem ezt, de mai erősen nekifutramodott világunkban jól esik egy kicsit álmodozni !
Kedves Katalin!
Tetszett a versed. Sajnos manapság sűrűn csöröghetne a cella kulcsa.
Üdvözlettel: Túri Imre
Kedves Virágének!
Nagyon szép verset írtál az emberben rejlő jóról!
Tetszett! Gratulálok!
Üdv: Kankalin