A végtelenről ábrándoztam mindig,
ahol rejlik minden,
hol örök idők zengése villámlik,
ott az egeken fenn.
Tőlem sóhajok szálltak a magasba,
messzeségek távolába föl oda,
min merengett szemem.
Sokszor hogy vágytam remélni a távolt,
meglelni örökét
minden csendnek, ahol már a múlt dalolt
az örök messzeség
gyönyörű ábrándján nesztelen hangon.
Milyen régen volt, de még ma is hallom
a hangtalan zenét,
aminek öröke máig bennem él.
Még hallom örökül
a végtelen csendet, ami ott remél,
hol a távol terül
testtelen a mérhetetlen semmibe,
hol rejlik a mindenség örök ege
és mélyekbe merül.
Mert a mindenség az mindenhol ott van
betöltve a mindent,
mit képzeletek járnak be boldogan,
mikor a szív örvend,
ha láthatja ábrándjai távolát,
hogy milyen örök messzeség a világ.
Hol nincs se fent, se lent,
hisz a távolt a mindenség járja át,
hol zengő századok
vonulnak semmibe sok-sok milliárd
csillag közt, mik ragyog-
nak a végtelen egek messzeségén,
miknek terein egyre rohan a fény,
miként ember-sorsok
merengései a századok között.
Mert milyen az ember,
kiben ábrándok gyúlnak mindig is köd-
ök árnyain, ezer-
szer ezer millárd mérföld távolon,
hová az elme kalandozik titkon
sok éven mennyiszer!?
Óh, hány remény vágyott belátni oda
sejlő örökön túl,
mit messzeségül rejt végtelen csoda,
ahol sohasem múl-
ik el az idő, sem az örök jövendő,
csak úgy baktatnak azok mint leendő
évek, mik búcsúul
sohasem jönnek. Ugyan ezt ki érti?
Örök a végtelen,
miként a remény, hogy ha a szív védi
hitetlenség ellen,
mert Jehova Istent nekünk hinnünk kell,
Ki messzeségekbe titkon búvik el
fényekkel telt leplen
láthatatlan, kinél lakozik béke,
maga a valóság,
ki szívnek és reménynek menedéke.
Övé az igazság,
trónusa maga az egész mindenség,
akit mégis be nem fogadhat az ég,
sem az egész világ.
Övé minden tudás, s létek értelme
Ő vele együtt zeng.
Óh, bárcsak fogná fel emberi elme,
ha előtte eseng
szívének reménye e földön mindenkor,
óh, bárcsak értené e veszendő kor
a szívnek milyen rend-
je kell legyen, hogy ha létezni akar
örök időkön át,
és nem elveszni e földről oly hamar,
akkor az Ő szavát
e létben mindenkinek érteni kell
tiszta szíveknek tiszta értelmével!
Hiszen Ő mindent lát,
ki ott fönn lakozik egek trónusán
a messze távolon,
ahol már az ábránd is oly halovány,
oly gyengéden oson,
miként a csendek, hol zeng a végtelen,
hol zeng a talánynak sorsa én velem
zúgó századokon.